Damien Solen

Név: Damien Solen
Kor: 20 standard év
Nem: Férfi
Faj: humanoid->Zabrak
Kaszt: Sith tanítvány
Koncepció: Sith harcos
Hátterek:
 Erő érzékenység
Rendíthetetlenség
Erőhasználó
Jelszó: Darth Vader
 Mentor(ok):

Megjelenés: 180cm magas, közel 79 kiló. Fazonírozott borosta, teljesen kopasz, kék csábító szemek. Nyaktól lefelé tetoválás borítja a felsőtestét. Általában feketét hord, ez a lelkivilágára is jellemző.
 
Jellemrajz: Az élet tette olyanná mint, amilyen most. Rideg mindenkivel, nem törődik senkivel csak magával, és nem érdekli senkinek a sorsa, csak a sajátja. Élvezettel nézi azt, ha valakinek fáj valami. Nem agresszív, hanem inkább sunyi. Mindezt a mestere elvesztése okozta, hogy lelkivilága ilyenné változott.


Előtörténet: A Nar-Shadaan, születtem rabszolgaként. Anyám születésbe halt bele, apámról semmit nem tudtam, mivel senki nem mondta el ki az apám. Egy rabszolga kereskedő vett magához, és nevelt pár éves koromig. Fogalmam sincs hogyan kerültem el Nar-Shadaa-ról, de azt tudom, hogy egy személyért megadtam mindent, de ő már sajnos nincs többé. Ő vitt el oda, ahol megtanultam mindent, amit egy sith harcos megtanulhat. Sith tanítások, amik közül az először, a fejembe verték a legfontosabb irányelvet, a kódexet. Ezt a kódexet soha nem feledhetem, és mindig, ha az álmomból felébresztenek, akkor is tudnom kell. Éveim első idejét a többi tanítvány között éltem le. Mindenkivel együtt foglalkoztak, és nem kivételeztek. Mestereink örömmel észlelték a fejlődést, és valahol egymás között már tudták azt, hogy kiből lesz jó tanítvány...

Az első teszt:
-Tanítványok Sorakozó! -szólt hozzánk egy mester, az egyik nagy hangárban.
-A mai napon, kiderül kinek ki lesz a mentora, és ki a megfelelő arra, hogy valódi tanítvány legyen. Szálljatok fel a siklókra, és a megadott koordinátákon lévő kulcsokat hozzátok el, veszélyes az akció, aki otthagyja a fogát, az nem tér vissza.- még nagyon fiatalon, suhancként vagyok itt, készen arra, hogy elhozzak valami fontos dolgot. Fölszálltam a siklóra, megfogtam a gyakorló kardom, és elkezdtem meditálni. Nem értették a társaim miért teszem, de, én tudtam, hogy ezt kell tennem. Elcsendesítettem az elmém, és mindent megtettem annak érdekében, hogy kizárjam a társaimat. Pár perccel később leszállt a siklóból, és kiléptem az oldalán. A kulcs valahol a város egy pontján volt, amit egy személy védett, vagy kijátszani, vagy megölni ez volt a lehetőség. Tudtam, hogy a férfi vagy a nő, a mai nap azzal kelt fel, hogy tudja, lehet ez lesz az utolsó. Az én kezem által, fog meghalni az biztos. Vele van az erő, tudtam, amit kerestem az erő szinte már-már hívott, azt akarta, hogy én találjam meg. De ez megmérettetés, ezért a másik három fő, ugyanazt a dolgot kereste.
~Én fogom megtalálni és senkinek, semmilyen esélye nem lesz arra, hogy elvegye azt tőlem.~ egy helyi taxit fogtam, és a város, egy nagyon elhagyatott pontjára vitettem magam. A taxist megkértem, hogy várjon meg, és bármit hall, ne menjen el. Kiszálltam, és megindultam a sötét utcába befelé, a hajléktalanok, és a rossz arcúak világába.
~Itt van amit kerestem, bent egy házban.~ Odabent, három személy energiáját éreztem, de nem tudtam, hogy milyen fegyverekkel rendelkeznek. Még kintről,ahogy az ablakból láttam őket, az erő segítségével megfojtottam az egyiket, de a másik kettőt valami miatt nem tudtam. Kinyílt az ajtó és szemben álltam velük. Két fő állt a szobában, és egy szó nélkül nekem rontottak. Nem mondom, hogy könnyen, de legyőztem őket, óvatosan jártam el. Inkább óvatosan járok el a saját védelmemben, előkaptam a kardom, és teljesen átengedtem magam az erőnek. Minden mozdulatomat az erő irányította, hogyan térjek ki a támadások elől.
~Lépj jobbra, vágj balra, lépj balra, vágj balra, háríts, vágj derék magasságban... ~ és én követtem az erő által adott utasításokat és máris kiütve az a két fő.

Belépve, a második emeleten, ahogy felértem fönt állt egy fiú. Egy közel a húsz év körüli erőhasználóval hozott össze a sors.
-Szóval miattad nem sikerült mindenkit megölnöm.-szóltam neki.
-Inkább menj, amíg megteheted.-szólt a fiú,
-Inkább add oda azt, amiért jöttem.-szóltam vissza fenyegetően. Tudtam, hogy a tárgy, nem egy kulcs, hanem egy holokron. Akkor még nem tudtam, hogy egy jól elkészített hamisítvány csupán, egy ócska kis utánzat. Elővontam a kardom, és vártam a fiút, hogy cselekedjen.
-Te akartad. - szólt, és ő is lecsatolta a kardot, az oldaláról és aktiválta. Nem sok harcstílust ismertem, de amit igen, a krayt sárkányt az, amit szerettem, és használtam.

Újra az erőre hagytam magam: Hárít, elléptem és vártam a támadást. Hárít, ellép ki jobbra, aztán jobb pozíciót kerestem. Támad, ha megtalálja a pozíciót, s akkor máris vágtam, mégpedig a fegyvert forgató kart támadva. Hárít, megtalálta azt a pontot, ahol majdnem betámadott. Éppen az utolsó pillanatban sikerült ellépnem. Támad, és támad, az utolsó két támadást, úgy, hogy jobbról, balra forogva srégen vágva bevinni egy vágást, amitől beájul. Sikerült az utolsó, támadásommal olyan támadást bevinnem, amitől elvesztette az eszméletét. A pillanat éppen elég ahhoz, hogy elvegyem a fénykardját, és levágjam a fejét. A holokront, megvizsgáltam, visszahelyeztem a ládába, és lementem a taxishoz.
-Vigyen el, egy siklóhoz. - szóltam, a férfinak, és csöndesen elmélyültem a ládában található, holokronon, de ekkor jöttem rá, hogy hamis. A sikló már várt, kiszálltam a taxiból, aztán átszálltam a siklóba. Két mester és két lovag várt már a helyszínen. Ezzel még nem volt vége. Meg kellett érte küzdeni. A sok tanítvány közül, csak tíznek volt lehetősége arra, hogy itt éljen, a többieknek nem volt visszaút. Sok választás nem maradt, a tanultakat kellett követni, és első lépésem a sötét oldalra itt kezdődött el.
-Tedd, amit tenned kell Damien, ne hezitálj, csak lépj! -szólt egy mester, és föllépet a siklóra. A többi tanítvány nem alkalmas arra, hogy itt maradjon ők más felé lesznek képezve.
- Damien, elhoztad nekünk azt, ami a küldetésedbe volt adva?-Szólt mesterem hűvösen.
- Igen mester, elhoztam a tárgyat, amit ott találtam és, örömmel értesítelek téged, hogy találtam ott egy fénykardot is, amit most örömmel nyújtok át neked.-szóltam, és nyújtottam át a dolgokat a mesternek.
- Damien téged választalak tanítványomul, és meg is kezdem a tanításod azonnal.-mondta hűvösen, aztán megindultunk vissza a templomba.
Nem tudom a többi tanítványból mi lett, mert őket többé nem láttam, de néha gondoltam rájuk. Mesterem szerint a jövő soha nem jó, Ő mindig a jelenben él, soha nem töpreng el mi volt, és hogy mi lenne ha, mert annak semmi értelme. Hihetetlen precíz ember, ha elkéstem megszidott, ha elrontottam valamit akkor annak megittam a levét, de a sok keserű mellett, jutott édes is, mert szeretett mint a fiát. Nillius mester, ilyen és így szerettem. Egyszer aztán történt valami, ami megpecsételte a sorsunkat.
- Damien pakolj azonnal a Tatooinrera kell mennünk! Semmi kérdés, majd ott megbeszélünk mindent.

Út a halálba: Tizenöt év tanulás után már, mindent tudtam, amit egy tanítványnak tudnia kell. Nem voltam olyan, mint régen, mert tudtam, hogy úgy lehet életben maradni, ha az ember nagyon sunyi. Mesterem sajnos már nem élhette meg. Együtt utaztunk, egy számomra ismeretlen bolygóra, a Tatooine-ra, ahol egy Hutt banda, tőrbe csalt minket, és sajnos Mesterem, akiben megbíztam, szerettem, és mindent, megtettem volna érte, egy kósza lövedék a sok közül eltalálta a nyakán, és belehalt a sérüléseibe. Az utolsó Szavai ezek voltak:
- Damien, Ez egy csapda volt! Én sejtettem, de nem tudtam biztosan, valahol az erőben előre látni -megszorította a kezem.
- B...Bosszuld meg a halálom Damien, légy könyörtelen...- suttogta, aztán lehunyta a szemét. Mivel a Dromund Kaas-i mesterek mondták azt, hogy jöjjünk ide, de tőrbe csaltak, vártak minket, és nekem is nem sokon múlott, hogy túléltem. Nem tudtam mit tegyek, de magamnak kellet érvényesülnöm innentől, így Korriban felé vettem az irányt, és közben magamban gyászoltam mesterem. Mesterem tíz év alatt megtanított mindenre, amire csak tudott és olyan volt nekem, mint az apám. Megígértem magamnak, hogy megbosszulom a halálát, megölöm azt a Hutt vezért, és a bandáját, aztán pedig Dromund Kaas-i mestereket is elkapom amiért tőrbe csaltak minket. Félhetnek, akik kiadták a küldetést... 

Erőképességek és harcstílusok


Harcstílusok:
Shii-cho. Forma. ----3.szint.----

A krayt sárkány útja: V. Forma.----2.szint----(4pont)




Erőképességek:
-Tudatbefolyásolás:1.szint---1pont
-Harci Érzék:3-4. szint---2pont
-Energiaszívás:2. szint---2pont
-Empátia:2.szint---2pont
-Tulajdonságfokozás:3-4. szint---2pont
-Érzékélesítés:2. szint---2pont
-Félelem:1. szint
-Erőoltalom:2. szint
-Gyilkos akarat:1.szint---1pont
-Erővillám:2.szint---2pont
-Erőfátyol:2. szint---2pont
-Illúzió:2.szint---2pont
-Telekinézis:3. szint
-Erőérzékelés:2. szint
-Telepátia
-Erőérzékelés: 4.Szint