Dreshdae dokkok

Kilépve hipertérből már máshogyan láttam mindent. Korriban a bolygó megjelent nekem és szinte már vonzott, hívott, hogy legyek már ott. Valahol még kínzott mesterem halála, de megfogadtam, hogy megölök mindenkit aki ártott neki, illetve tőrbe csalta. Lassú ereszkedésbe kezdtem és beléptem a légtérbe. A vörös bolygó gyönyörű volt, mindenkit elcsábított, aki erre jött. A vörös nap megvilágította a pilótafülkét, kézben én betápláltam az itteni város adatait aztán arra vettem az irányt. Egykori mesterem helyén ülve visszhangoztak a szavai a fülemben, ezt így tedd, azt ne úgy, nem gyakoroltál eleget, és még sorolhatnám. A hajót letettem a város kikötőjében és én nekiláttam öltözni. Sötét csizma, fekete ing, fekete tunika, aminek a belseje vörösen izzott mint az éj sötétje.

Fölcsatoltam a kardom, végigsétáltam a folyosón, aztán lesétáltam rámpán, lezártam a hajót, odasétáltam egy nagyon fiatal huszonéves sráchoz, és adtam neki egy kreditet.- Látod azt a hajót,-mutattam rá- ha valaki ólálkodna körülötte, vagy el akarná lopni, kérlek tépd ki a torkát helyettem is. Kösz.- Fordultam meg és indultam meg az egyik semleges irányban amerre gondoltam, hogy találok valami érdekeset...

Nem nagyon foglalkoztam az itt élő személyekkel, és az sem érdekelt, hogy ki mit keres vagy kutat itt. Szürke nép ez, nem alacsonyodom le az ilyesféléhez. Csempészek, kalózok, tolvajok, és a halál helye ez. Pont emiatt érkeztem ide, hogy az az energia és titok ami itt van, azt megkeressem és számomra megszerezzem. Nem tétováztam, megindultam a folyosón nem foglalkozva a sokasággal, de aztán valami..~figyelnek-vettem tudomásul.~ Most az egyszer meghagyom azt a nyomorult életed. -De nem fordultam meg, indultam volna amikor is abból az irányból egy ismeretlen hang szólt az irányomba. Szétnéztem az egyik beugró irányában állt valaki, és nagyon izgatottnak tűnt. Odasétáltam, mintha nem figyelnék, és figyelmetlen lennék, de nagyon is éber vagyok, csak hagyom az erő vezesse a kezem, így hagytam. Tudtam, ő soha nem hagy cserben.

Odaléptem.- Mit akarsz?- mondtam neki félvállról, közben végigmértem a személyt. Megálltam előtte, kihúztam magam, és elnyelt minket a sötétség. -Ha valami rosszban sántikálsz, akkor azt nagyon gyorsan felejtsd el. Mond el a mondókád, aztán ha nem érdekel, tűnj el, míg jó kedvem van...