Serenno, az arisztokraták világa

Némi bosszúsággal vette tudomásul a tényt, mely szerint mestere ismételten egy lépéssel előtte jár. Fél keze ökölbe szorult háta mögött, majd egy fél másodpercet követően kiengedett, ettől eltekintve semmilyen jelét nem adta ingerültségének. A hűvös nyugalom álarcát magára öltve fordult szembe a nautolannal, miközben vonásai érdeklődő kifejezésbe rendeződtek. Szerencsére az évek folyamán tökélyre fejlesztette színészi képességeit, egyáltalán nem esett nehezére arcizmait megfelelően mozgatni, kizárólag nagyon szélsőséges esetekben hagyta, hogy álcája lehulljon róla és felszínre törjön valódi személyisége. Laza eleganciával nyújtotta ki jobbját, miközben elméjével ugyanígy tett és az Erő segítségével markába vonzotta a belépőként szolgáló adatkártyát. Futó pillantással illette csupán, ráér a későbbiekben tüzetesebben áttanulmányozni, hiszen ahogy Zeon szavaiból kiderült, a rendezvényig el fog telni még pár nap, nincs tehát értelme a sietségnek. Egy pillanatig eljátszott a gondolattal, miszerint csak azért is saját partit rendez, ezáltal feleslegessé téve mentora cselekedeteit, ellenben egyelőre nem akarta túlzottan túlfeszíteni a húrt, a végén elpattan, azt pedig ő sem fogja megköszönni, amit kap. Fölényesen elmosolyodott, amikor felmerült a privát találkozó lehetősége, egyértelműnek tűnt mimikájából, különösebb nehézségek nélkül képes lenne elcsábítani szinte bármilyen nőszemélyt ezen a bolygón. A nemesség képmutatásán közel sem lepődött meg, hiszen személye ugyanolyan szerepet játszott, mint az arisztokrácia. Hosszú, vékony ujjai között szórakozottan forgatta meg a kártyát, észrevehetően gondolataiba merült, mérlegelte mit is kellene válaszolni, de természetesen döntése régóta megszületett.
- Legyen így, elmegyek az ünnepélyre. – biccentett végül erélyesen, majd eltüntette ruházata egyik zsebében meghívóját. – Nem esik majd nehezemre elvegyülni, végül is a mélyen tisztelt Jedi Rend egyik tagja vagyok, ugyebár. A nő behálózása mellett feltehetőleg másokat is képes leszek az irányításom alá vonni, amennyiben elfogyasztásra kerül némi ital, azután a felhőtlen szórakozás közepette fontosabb információkkal is gazdagodhatunk. Több irányból közelítve könnyebben elérhetjük célunkat!
Igazából egyre inkább kedvére valónak érezte a tervezgetést, sokkalta jobban érdekelte az anyagi jólét, semmint a Sötét Oldal titkos praktikáiban való elmélyülés. Persze foglalkozott a régi tanokkal is, ám ezt nagyrészt az asztalnál ácsorgó alak nyomására tette. Sith Nagyúrként értelemszerűen nagyobb hatalommal rendelkezhetne, ám nem volt túlságosan nagyravágyó, egy-két rendszer irányításával is megelégedett volna. Előbbi gondolatmenete könnyedén kiolvasható volt elméjéből, hisz’ direkt módon sugározta eme üzenetet a másik lény irányába. Apró, jelentéktelen morzsácskákat szórt el, amikkel igyekezett elaltatni tanítója gyanakvását, ami a sithek között úgymond alapvetőnek számított, ha valaki nem akart idő előtt elpatkolni. Darth Niaddis mindennél jobban vágyott a hatalomra, s az ehhez vezető út egyik akadálya pontosan felkarolója volt. Közel harminc esztendeje tartott képzése, így tisztában volt vele, hamarosan el kell távolítania, máskülönben megreked jelenlegi szintjén, ahol még egy kiborgot sem tudott sérülések nélkül elintézni. Mintegy reakcióként töprengésére ismét meghallja a mély hangot, illetve a tapsolást, aminek eredményeként kitárul az ajtó, s feltűnik az Irrini-szigeten elpusztított gépember pontos mása.
- Edesa, mi? – mérte végig megvetően a gépezetet, ezt követően smaragdzöld tekintetét visszafordította feljebbvalójára. – Egyszóval a kishölgy meglehetősen kelendő parti… Mit kell tudnom a vetélytársaimról? Botorság lenne idő előtt megöletni bármelyiküket is, van pár meggyőző érv a tarsolyomban, amivel visszakozásra késztethetem őket.
Fejtegetés közepette szemében érdekes fény csillant, a kínzással járó perverz élvezet szikrája. El sem tudott képzelni mennyeibb szimfóniát az életükért rebegő férgek sikolyainál. A félelemből, a fájdalomból erőt merített, ezzel vértezte fel önmagát.
Augusta cu Coriana… Nem tetszett neki különösebben a név hangzása, lelki szemei előtt egy hutt-méretű hústorony képe rajzolódott ki, aminek hatására keserű ízt érzett a szájában. Jellemző lenne Zeonra egy ilyen húzás, az elmúlt időszak eseményeit tekintve minden egyes lehetőséget megragadott arra, hogy megalázza és sárba tiporja. Ám eljön majd az idő, amikor fordul a kocka!