Név: Nynur Taa
Faj: togruta
Nem: férfi
Születési hely: Shili
Kor: 15 standard év
Kaszt: jedi padawan (consular)
Koncepció: a természet gyermeke
Megjelenés:
Nynur 174 cm magas, súlya 56 kilogramm. A bőre nagyrészt vörös, az egységet néhány fehér csík és folt töri csak meg az arcán, a vállain, a hátán, a derekán, az ágyékán és a lábain. Az arcán elhelyezkedő fehér részek a szemei alatt, és függőlegesen a homlokán helyezkednek el, a teste többi részén elhelyezkedők pedig vízszintes csíkok.
Megnyerő külseje van, az arca szimmetrikus, csinos, a szája szegletében szinte mindig halvány mosoly bújik meg. A szeme színe világoskék, egyszerre sugároz a korához képest kiemelkedő értelmet (ami nem szokatlan a jediknél), érdeklődést és kedvességet.
A lekkui és a szarvai még nem érték el a végleges méretüket, kék-fehér csíkozásúak. Egy egyszerű, akul fogakból készült fejdíszt visel az esetek többségében: egy vékony fémláncra felfűzött öt darab fog, amit az édesapjától kapott. Amikor Nynur nagyon gondolkodik valamin, gyakran ezt a fejdíszt piszkálja.
A ruházatát illetően többnyire egyszerű, barna köpenyt hord, alatta a szokásos homokszínű ruházattal, alkarvédővel, az övén pedig togruta selyemszalagot visel, ami tradicionális viselet a fajtájánál. A szokásos, térdig érő csizmát, amit a jedik viselnek, zokni nélkül hordja, és ha nem áll fenn sérülés vagy egyéb kellemetlenség veszélye, meg is válik tőle, különösen a természetben, ahol szereti a talpai alatt érezni a talajt. Amikor be kell olvadnia valahová, az egyszerűséget preferálja, persze a ruháit többnyire a mestere választja ki ilyenkor. Fénykardjait az övén hordja, a köpenye takarásában.
Viszonylag izmos a korához képest, bár azért különösebben nem mondható kirívónak az izomzata, különösen nem a hasonló korú jedikhez képest, erre nincs is túl nagy szüksége, mivel egy pontosságra alapozó stílust használ. Az alkata leginkább egy úszóéhoz hasonlít.
Jellem:
Nynur rendkívül türelmes, nyugodt személyiség, aki a természetben érzi magát a legjobban, ott érez igazán békét, nagyon szereti az állatok közelségét, de nem volt soha zárkózott, mindig jó kapcsolatot tartott fenn a rendtársaival. Már egészen kiskorában felfigyeltek a pontosságára és a rendkívül jó koncentrációs képességeire, amit mi sem bizonyít jobban, hogy alig tizenöt éves korára a legősibb fénykardforgatási forma mesterévé vált.
Szinte minden ismert állatról tud valamit, ha mást nem, legalább az általános műveltség szintjén, azokról, amikkel már találkozott, pedig szinte semmilyen információt nem nélkülöz. Minden élőlényt egyformán fontosnak tart. A jövőjében, már lovagként vagy mesterként szeretne egy összefoglaló munkát írni az állatokról, ami hasznos lehet a következő generáció számára, és még jobban el akar mélyülni ebben a témában.
Nynur, mint minden padawan, felnéz a mesterére, szinte tökéletes szinkronban vannak. Harc közben rendkívül jól meglátszik az összhangjuk: együtt szinte sebezhetetlenek, az ellenfeleiket szinte mindig anélkül győzik le, hogy egy karcolást is ejtenének rajtuk. A fiú mindenben követi mestere utasításait és kikéri a tanácsait a legapróbb dolgokban is, ugyanakkor ez nem ment az önállósága rovására, határozottan képes döntést hozni, elboldogul egyedül. Mesterével baráti viszonyt is ápol egyben, ami miatt sokszor problémája támad a nautolán megnevezésével.
Hasznos tulajdonsága, hogy könnyen elnyeri bárki bizalmát. Rendkívül jó a meggyőzőkészsége.
Mint minden igazi jedi, ő is a Galaxis népeit akarja segíteni. Nagyon erős az empátiaérzéke (nem feltétlenül csak az Erőnek köszönhetően). Képes szinte bárkivel barátságosan, megnyugtatóan elbeszélgetni, kortól, fajtól és nemtől függetlenül (persze ha nincsenek közöttük nyelvi korlátok, bár rendkívül jó telepatikus képességei vannak, úgyhogy ezeket is képes áthidalni). Szeret humoros megjegyzéseket beilleszteni a mondandójába.
Érdekes jellemvonása, hogy nem sok dologról akar felületes tudást szerezni, inkább csak néhányról, de arról mélyet, komolyat, ez meglátszik azon is, hogy viszonylag kevés módon képes formálni az Erőt, de azt rendkívül magas szinten, biztosan.
„Mindent úgysem tudhatunk meg soha a Galaxisról, amit tudunk, azt tényleg tudjuk”- ahogy Nat Matoka mester számtalanszor elismételte. Valószínű a consularok útját fogja járni, bár jelenleg komoly hiányosságai vannak az Erő egyes formáinak ismeretében.
A másik fontos jellemvonása, ami pozitívum minden jedinél, hogy az élet minden formáját tiszteli, ameddig csak lehet, megpróbálja megoldani erőszak nélkül az adott konfliktust- talán még akkor is próbálkozik, amikor reménytelennek tűnik a helyzet. A Shii-cho harcstílus mestere, aminek lényege, hogy az ellenfél fegyverét vágja át, nem a testét, ez illeszkedik a filozófiához. A szenvedés látványát viszont talán még nehezebben viseli el, mint a többi jedi.
Hátterek:
Erőérzékenység
Mentor (Nat Matoka)
Vasakarat
Iskola:
Jedi rend
Erőalkalmazások:
-Harci Érzék: 3. szint (-2 pont)
-Empátia: 3. szint
-Tulajdonságfokozás: 2. szint
-Érzékélesítés: 2. szint
-Erőoltalom 2. szint
-Barátság 3. szint (-2 pont)
-Gyógyítás 1.szint
-Telekinézis 2. szint
-Erőérzékelés 2. szint
-Telepátia: 4. szint (-6 pont)
Fénykardstílusok:
I. Forma: Shii-cho- 5. szint (-10 pont)
*
Amerre mutatsz:
- Ne féljenek, nagyon vigyázni fogok rá- a twi’lek jedi lovag kézen fogta a kis togruta fiút, miután az apja a szarvaira akasztott egy egyszerű ékszert, és elindult vele, vissza az űrhajójához. A kisfiú visszatekintett a szüleire, akiket, bár még nem tudja, valószínű már soha többé nem fog látni. Ez volt talán a legrosszabb része a jedi létnek, nem az életveszély vagy a harc: elszakítani egy gyereket a családjától, ami főleg a családot viseli meg. Neki persze nem volt ilyen problémája, egy árvaházból hozták el, ahol nem érezte jól magát.
A jedi bevitte a gyermeket a kabinjába, adott neki egy adattáblát, hogy játsszon valami játékkal, és gyorsan elrohant a pilótafülkébe, hogy felszálljon. Nem okozott nehézséget a határellenőrzésen átjutnia, a Köztársasághoz tartozó bolygóra egyértelmű céllal érkezett, és a jediket amúgy sem szokták sokáig feltartani.
Viszonylag gyorsan elhagyhatta a pilótafülkét, és visszament a kabinjába. Egy pillanatra megdermedt, ahogy észrevette, hogy a kisfiú már nincs a helyén, de mielőtt kinyúlt az Erőért, észrevette a kék-fehér szarvakat kikandikálni az ágy mögül. Azt gondolta, a kisfiú fél tőle, esetleg a szomorúsága miatt bújt el. Lassan, csendes, de hallható léptekkel közelítette meg a kis togrutát, aki azonban nem fordult felé: egy apró ízeltlábú állat tevékenykedett a kinyújtott jobb kezén, amit a gyermek egy igézett mosollyal szemlélt. A kis állat, mintha csak egy fa ága lenne, olyan nyugodtan készítette hálóját a gyermek ujjai közé.
Aki fogja a kezed:
Nynurt nem zavarta meg a többi tanítvány suttogása a háttérben, azon kevesek közé tartozott, akik képesek voltak végigcsinálni a két órás meditációs gyakorlatot mocorgás nélkül. Ugyan nem töltött túl sokat elmélyülve, megállta a mozgást, nem volt türelmetlen. A csoporttársai közül talán ő tanulta meg leggyorsabban, hogy a türelmetlenség elkerülendő. Az aznapi fénykard-használati gyakorlaton, a csoportból elsőként sikerült egyetlen találat nélkül kibírnia a kis gyakorlódroid ellen, de elfáradt, úgyhogy nem is nagyon volt felesleges energiája már, részben azért ennek is köszönhető, hogy nem akart mozgolódni.
- Jól van, mára végeztünk, a nap hátralévő részében szabadok vagytok, de ne felejtsetek ellátogatni a könyvtárba, és gyakorolhattok magatokban is!-minden leendő kilenc éves jedi felpattant, és elindult, hogy különböző tevékenységeket folytasson. A kis togruta elhagyta a templom épületét, és az elkerített részen, ahol még biztonságos volt, felkapaszkodott egy magas fa szerteágazó törzsére. Szeretett ott üldögélni, halkan hallotta még a többi gyerek hangját, akik az udvaron foglalták el magukat, a fa mégis, mintha megszűrte volna a zajokat.
A csizmáit a földre dobta, hangos koppanással érkeztek meg. A talpát pedig az egyik nagyobb ágnak támasztotta, miközben nekidőlt a törzsnek, és lehunyta a szemeit. Hallgatta a természet apró hangjait. Ahogy a szél sóhajt a levelek között, ahogyan a különböző, apró életformák haladnak, ahogyan a különböző madarak társat énekelnek maguknak. Ez sokkal pihentetőbb volt számára, mint az alvás, zavartalanul pihent, maga sem tudta, mennyi ideig.
- Bocs, elférek itt?- a fiú észre sem vette, hogy helyet foglalt mellette egy másik jedi, úgyhogy kicsit arrébb húzta a lábát, hogy kényelmesen elférjen. A nőnek zöld bőre és fekete szeme volt, a fejéről számtalan csáp lógott hátra, csak kettő volt előrevetve a vállain, és furcsa díszek lógtak róluk. Nynur gyorsan beazonosította a fajtáját nautolánként. Megállapította, hogy fiatal lehet, bár hozzá képest öreg volt. A ruházata a teljesen hétköznapi jedi köpeny volt. - Ilyenkor tavasszal gyönyörű a madarak éneke, különösen a zrillé. Neked melyik a kedvenc madarad?
- Én mindet szeretem. A zrill dalt, mert vidám, a hulont, mert szomorú, a dargot, mert nyugodt. Mind ugyanolyan szép - a nautolán elmosolyodott a válaszra, majd felemelte a kezét, melyen pár másodperc múlva egy nagy, zöld-sárga tollú madár foglalt helyet. A macskaméretű madár kíváncsian nézett a két humanoidra, majd halk, búgó dallamon dalolni kezdett. A togruta fiú másodpercek alatt beazonosította darg tojóként.
- A természet minden élőlénye egyformán fontos, hasznos és szép, ezt még sok rendtársunk sem érti meg, én sem jöttem rá sokáig. Te, úgy tűnik, már most bölcsebb vagy, mint sokan mások- a fiú csendesen hallgatta a nő szavait, de nem őt nézte, hanem a nagyra nőtt madarat, ami még búgott néhányat, majd szétnyitotta szárnyait, és elröppent. - Hogy hívnak?
- Nynur Taa vagyok a róka klánból, mester.
- Nem vagyok mester, szólíts csak Natnak! Örülök, hogy megismertelek, Nynur Taa, remélem, még sokat tudunk beszélgetni- a nautolán nő enyhén meghajolt, amit a kis togruta bátortalanul viszonzott. A jedi lovag ellökte magát és könnyedén landolt a talajon, egyedül hagyta a fiút, aki követte őt a tekintetével, míg el nem tűnt a templom egyik bejárata alatt.
A következő évben a nautolán nő eljárt az edzésekre, és megfigyelte a kisfiút, aki azonban, vagy a rostélynak, vagy a meditáció alatt csukott szemének köszönhetően nem vette észre őt. A nő elhatározását megerősítette, hogy úgy tűnt, a fiúhoz a soresu mellett leginkább a Shii-cho magasabb szintű ismerete illene, amiben ő maga szinte már tökéletesre fejlődött. Gyakran felkereste azon a helyen is, ahol először találkoztak, és tanítgatott neki dolgokat az állatokról. Alig egy évvel az első találkozásuk után hivatalosan is padawanjává fogadta.
A kar hossza:
Nynur csukott szemmel koncentrált, így az Erő segítségével már azelőtt tudta, milyen szám fog következni, mielőtt a kis droid kimondta volna, a fénykardja pengéje folyamatosan mozgott, hogy a megnevezett zónákban blokkolja a képzeletbeli támadásokat. Nem foglalkozott a külvilággal, most, hogy már sokadszor csinálta ezt a gyakorlatot, megtanulta, hogy ilyenkor nem létezik más számára, csak az Erő, a számok és a fénykard kellemesen nyugtató zümmögése.
A mestere csendesen figyelte, és bár még messze nem látta tökéletesnek a tizenhárom éves fiú mozdulatait, sikeresen védte a megnevezett zónákat, már több mint fél órája. A kék fénykard inkább tűnt hullámverésnek, mint energiasugárnak, a mozgása folyamatos volt, bármelyik zónából eljutott bármelyikbe, és bár látszott a fiún, hogy már fárad, a mozdulatai még mindig nem kétségbeesett csapkodások voltak, csak a sebességéből veszített, a pontosságából nem.
A harmincnegyedik percben azután elkezdődtek a zónahibák, nem azokat védte, amiket a gép bemondott, és a légzése is kezdett egyre szabálytalanabbá válni, úgyhogy a nautolán nő egy kézmozdulattal jelezte a droidnak, hogy abbahagyhatja a számok gyors hadarását. A templom melletti kert elhalkult, ahogy a fiú leengedte a fénykardot, és deaktiválta azt. Vett néhány mély levegőt, a szabad kézfejével megtörölte a szemeibe gyűlő izzadtságot.
- Huszonnyolc másodperccel több, mint tegnap. Pár év, és te tanítasz engem- a fiú enyhén meghajolt a dicséretre, miközben Nat Matoka elmosolyodott, és visszatette az övére a Nynurnak kölcsönzött fénykardját.
A fiatal jedi mester pár perc pihenőt engedélyezett a togrutának, utána az erdő felé vették az irányt. Nem haladtak gyorsan, amit a padawan furcsállt is, amikor az erdőbe mentek, azt mindig futva tették, mintegy erőnléti edzésként. A máskor tíz perces út az erdőbe a nautolán kedvenc fájához ezúttal több mint fél óráig tartott.
Az öreg fa lombjai közül több száz madár éneke szűrődött ki, Nynur viszont még a káoszban is tökéletesen elkülönítette a fajtájukat, sőt, némelyik trilláról azt is tudta, hogy pontosan melyik példánytól származik. A fiatal padawan ezúttal nem ült le a fa tövében azonnal, hogy nekikezdjen a meditációnak, várakozón nézett a mesterére, aki rámosolygott.
- Mielőtt elkezdjük a mai programot, kapsz tőlem valami ajándékot, ami itt van. Neked csak annyi a feladatod, hogy megkeresd.
- Milyen ajándékot, mester?
- Majd meglátod, ha megtaláltad- a nautolán leült a fa tövébe, behunyta a szemét, és még mindig mosolyogva állt neki meditálni. Nynur csak pár másodpercig gondolkozott, hogyan is találja meg, amit mestere elrejtett: elrugaszkodott a talajtól, fel egyenesen a hat méterrel felette lévő ágra.
Gyorsan haladt felfelé az óriási növényre, melynek tetején a madarak fészkeltek. Nem ijedtek meg tőle, mindennapi vendég volt, nem féltették tőle a tojásaikat, úgyhogy csak néhány trillával köszöntötték a fiút, sok madár pedig nem is törődött vele. Nynur azokhoz fordult, akik a közelébe jöttek, és a telepatikus képességei segítségével próbált információt szerezni tőlük arról, hogy elrejtett-e valamit itt a mestere. Sokáig tartott, de számtalan beszámoló után végül megtalálta azt az odút tíz méterrel lejjebb, melyben a két henger alakú tárgy hevert.
Karmok a sötétben:
Darth Negrus körbeforgott, a két vörös fénykard végigszántotta körülötte a padlót, majd hangos csattanással akadt meg mindkettő a nautolán nő sárga fénykardján. Az egyik vörös penge a másik irányba fordult, a quarren sötét jedi játszi könnyedséggel, fél kézzel hárította a fiatal togruta fiú zöld fénykardját, hatalmas fizikai ereje miatt nem is kellett erőlködnie a kamasz kölyök és a vékony nő megtartásához. Csápjai mögül rekedtes nevetés tört elő, fekete csuklyája alatt megvillantak gonoszan izzó szemei.
A sith orgyilkos egy gyors, precíz rúgást mért a fiú oldalára, aki egy méterrel arrébb landolt a földön, hanyatt fekve. Megölni már nem volt ideje, a jedi mester lesújtott, a sárga fénykard a két keresztezett vörösön akadt meg. A fénykardok kellemetlen hangok kíséretében feszültek egymásnak, pár másodperc után, pedig gyorsan látszott, hogy a nő nem bírja tartani a férfit, aki lassan, centiről centire, de halálbiztosan tolta hozzá közelebb a végzetesen izzó energiasugarakat. A nő jobbra lökte a fénykardokat, és lebukott a fejét leszelni készülő, vörösen égő penge elől. A quarren következő támadása a padawan ellen irányult, aki a férfi hátát célozta meg, és újra lefogta a sith egyik karját: a baljában tartott vörös fénykard fennakadt a zöldön.
A pengék villámgyorsan csattogtak, a sith orgyilkos kezdeti előnye, pedig gyorsan elapadt a két ellenféllel szemben. Ő a villámgyors meglepetésekre épített, az ellenfeleit szerette úgy megölni, hogy azok észre sem veszik őt, miután elvesztette a meglepetés előnyét, nehezebben boldogult. Ellenfelei ráadásul könnyedén hárítottak minden támadást, a riposztjaik pedig rendkívül pontosra sikerültek.
A togruta fiúnak sikerült kicsavarnia a fénykardot ellenfele kezéből egy elegáns csuklómozdulattal, a fekete fegyver kikapcsolva zuhant a mélybe, le Coruscant alsó utcáira. A férfi megmaradt fegyverével hárította a mester támadását, miközben az Erővel felgyorsította magát, és szabad kezével elkapta a vörös bőrű fiú jobb csuklóját, és teljes erővel megszorította. A padawan felkiáltott, kezéből kihullott az ezüstös markolatú fénykard, a sötétoldali Erőhasználó pedig erővillámokkal fűszerezett lökéssel dobta arrébb a jedit, és vette magához a fegyverét. Gyűlölte ezt a színt, de ugyanúgy vág, mint a saját kardja, úgyhogy nem volt kifogása a fegyver, mint átmeneti eszköz ellen.
Megmaradt ellenfele egy görbe markolatú fénykardot vett le az övéről, ami kékes pengével izzott fel. A quarren rendkívül ízléstelennek találta a négy fénykard okozta szivárványorgiát, két színt kedvelt csak, a vöröset és a feketét. Egy ilyen apróság is elég volt neki, hogy a haragja lángját újraélessze és teljes erőből sújtson le.
A négy fénykard villámgyorsan csattogott, a quarren egyre jobban átadta magát a harci szenvedélynek. Minél előbb össze akarta zúzni a jedit, hogy újra eltűnhessen az éjszakai árnyékok között, ahogyan idejött megölni a kijelölt szenátorokat, és hazatérhessen, hogy új küldetést adjanak neki.
A veszélyérzete az utolsó pillanatban jelzett neki, a zöld fénykarddal éppen csak meg tudta állítani a mögé kerülő, láthatóan megviselt togruta kezében tartott kék pengét. A következő pillanatban felordított, kibírhatatlan, égető fájdalmat érzett a lábfejében: mint kiderült, a nőnek kétvégű fegyvere volt, a sárga fénykard újonnan kinyíló pengéje lyukat égetett a lábába, és hozzászögezte azt a tetőhöz. A nő szabad fegyvere azonnal rést talált, de nem a mellkasára célzott, helyette a bal alkarját vágta le a másik fénykarddal.
Deaktiválta a sárga fénykard újonnan kinyitott végét, miközben a férfi ájultan esett össze. A nő a biztonság kedvéért azért, az Erővel gyorsan elvette a közelében heverő két fénykardot és visszaadta a padawanjának az elvesztett fegyverét. A fiú szemmel láthatóan még mindig nehezen szedte a levegőt és mivel már ő is szenvedett el hasonló típusú támadást a sötét oldal rabjaitól, tudta, mennyire szörnyű élmény. A kezét a vállára tette és enyhe koncentrációval nekiállt meggyógyítani, bár úgy tűnt, nem szenvedett komoly sérülést.
- Nagyon ügyes voltál- a fiú enyhén meghajolt, de közben látványosan kerülte a földön heverő quarrent a tekintete, és elfintorodott. A nő is megérezte az égett hús szagát, és arrébb terelte a padawant, csak fél szemmel figyelte az életveszélyesen sérült férfit, miközben értesítette a rendőrséget.
Miután kikapcsolta a kommunikátorát, mélyen a togruta szemébe nézett. - Sajnos néha nincs más választásunk, mint lesújtani azokra, akik a békét veszélyeztetik. Azonban mindig keresni kell, hogy van-e más megoldás, egészen az utolsó pillanatig- a fiú bólintott.
- Értettem, mester.
Kézfogás:
A fiatal togruta kinyitotta a szemeit, ahogyan befejezte a koncentrációt. A tarka madár szinte azonnal felreppent a fiú kezéről, és eltűnt a dzsungelben. A fiú felkelt a földről, és nekidőlt egy közeli fának. Kiélesítette az érzékeit, és csendesen figyelte a környezetét, amit gyönyörűnek talált, de veszélyes is volt. Ahogyan a madár figyelmeztette, pár mérföldre, keletre éppen egy rancor vadászott, de a szélirány miatt, a szagukat nem vitte oda a szél, ráadásul annyira messze volt még, hogy kiélesedett érzékekkel sem hallotta meg a hatalmas állat lépteit.
Nynur egy fának támaszkodott, és megigazította a fején lógó akul függőt, ami a legfontosabb emléktárgya volt gyerekkorából. Ez volt az egyetlen állandó darabja az öltözékének, amit mindig viselt, kizárólag tisztálkodáskor tette félre néhány másodperc erejéig.
Terepszínű trikó és rövidnadrág volt rajta ruhaként, ami kevésbé volt látványos ebben a környezetben, mint a jedik ruházata, emellett kényelmesebb, könnyebb mozgást engedett, és a zöld festékkel összekent bőrével együtt kiváló álcát biztosított neki. Mezítláb volt, mint mindig, ha a természetben járt. Még gyerekként mondták neki, hogy így közelebb lehet a világhoz, és a cipővel elvágja magát tőle, és valóban úgy érezte, így könnyebben használja az Erőt.
Hangos dobbantással ért földet mellette mestere: a nautolán nő hozzá hasonlóan zöld ruhákat viselt, a bőrét pedig egy kicsit ő is összekente, bár nem volt rá akkora szüksége, az ő bőrszíne ezen a planétán jóval kevésbé volt kirívó. A fiúra pillantott, aki ellökte magát a fától, és kiegyenesedett.
- A kalózok néhány mérföldre, északra vannak, nagyjából ötöt vagy hatot látott a madár, akivel beszéltem. Te mit tudtál meg, Nynur?
- Keletről is nagyjából ennyi érkezhet, állatháton, de azt nem tudom, hogy odaérnek-e. Perceken belül bele fognak futni egy arra portyázó rancorba, a madár beszámolója alapján erdei rancor lehet, valószínű hím, és elég megtermett példány, bár nem tudom, hány rancort láthatott ez a madár eddig, elég fiatal volt, mindenesetre, nem valószínű, hogy minden kalóz túléli a találkozást. Talán érdemes lenne először a találkozóhelyhez menni, mest… Nat- a jedi mester elmosolyodott, ahogy a tanítványa újra bizonytalankodott a megszólítással, de a mosolya eltűnt, amikor a távolból lézerlövedékek sivító hangját, és egy hátborzongató lény üvöltését hozta a szél.
- Induljunk, Nynur!- a két jedi bevetette magát az erdőbe, és futva, gyakorlott, összeszokott duóként közelítették meg a tisztáson veszteglő kalózhajót, amiben remélhetőleg megtalálják az elrabolt gyerekeket is. A zöld és a sárga fénykard felvillant, ahogy a két jedi a tisztásra ugrott, hogy egyetlen szempillantás alatt szeljék le a rájuk szegezett fegyverek csöveit, akiket egy perc alatt megadásra bírtak, anélkül, hogy egyet is meg kellett volna ölni közülük.
Felszerelés, tulajdon:
- Fénykardok: a markolatok világosszürkék, henger alakúak, hosszuk 38 cm, az aktiváló gombjuk nagy, fekete színű. A két fénykard alja egy viszonylag egyszerű mechanika segítségével összeillesztés után, egy csavarással rögzíthető egymáshoz, úgyhogy kétvégű fénykardként is funkcionálnak. Az egyik penge zöld, a másik kék.
- Akul fogsor: egy vékony fémláncra (az anyaga kérdéses, valószínű ezüst) felfűzött öt fog, ami tradicionálisnak tekinthető a togruták között, a helyi nagyragadozó megölése rendkívül nehéz feladat. Nynur fejdíszként viseli az ékszert.
- Togruta selyemöv: egy szintén tradicionális ruhadarab, amit a togruta jedik az övükön hordanak elöl. Nynuré sötétzöld színű.
- Egy üres adattábla, amire feljegyzéseket készít a megismert állatfajokról, és azon belül egyes egyedeikről
- A jedi rend által rendelkezésére bocsájtott standard ruházat és felszerelés
NJK:
Név: Nat Matoka
Kapcsolat: mentor (jedi mester, consular)
Faj: nautolán
Nem: nő
Kor: 29 év
Szülőbolygó: Glee Anselm
Kinézet:
Nat Matoka 178 cm magas, súlya 61 kilogramm. A bőre sötét, zöldes színű, a szemei feketék. Egyszerű, tradicionális jedi ruházatot hord, a fénykardjait a köpenye takarásában viseli. A csápjain díszítő gyűrűket hord, melyek mind különböző anyagból vannak, és különböző írásjelek vannak rajtuk- ezek mind a jedi dogmák, elvek, régi nautolán rúnákkal írva.
Nőies, rendkívül vonzó a legtöbb humanoid férfi számára. Alkatilag nem túl izmos, de jóval erősebb annál, mint aminek elsőre látszik, ugyanakkor nem a fizikai erő a fontos számára. Számtalan különböző sebhelyet sikerült begyűjtenie az évek során: az oldalán és a vállán több lézer okozta sebhely látható, a bal térdén található egy heg, a jobb kezén pedig világosabb a bőr egy helyen, ahol egyszer fénykard égette meg. A sebhelyei közül csak ez utóbbi van látható helyen.
Az arcán többnyire vidám, kedves mosoly látható, ami szimpatikussá teszi mások szemében. A kisugárzása megnyugtató, ugyanakkor, ha akar, képes teljesen szürkének, jelentéktelennek is tűnni néhány apróság segítségével.
Személyiség:
Rendkívül barátságos, kedves tud lenni, emiatt a tulajdonsága miatt, könnyen meg lehet szeretni. Padawanjára róla ragadt át a viccelődési szokás- ő ugyanakkor már szemtelennek is mondható néha. A Jedi Rend elkötelezett híve, a végletekig hűséges hozzá, számtalan megpróbáltatást kiállt érte, töretlen hűséggel. Viszonylag idealista nézeteket vall, nem szeret harcolni, amikor mégis erre kényszerül, a Shii-cho harcstílus filozófiáját tartja szem előtt: egy pontos vágással megsemmisíti az ellenfél fegyverét, így az sértetlenül túléli a vereségét. Persze erre nem mindig nyílik lehetősége, bármennyire képzett, de mint minden jó jedi, csak a legvégső esetben sebez meg, vagy öl meg másokat, és ezeket az elveket is adja tovább.
Nagyon jó színészi tehetsége van, talán élet hűbben játssza a fejvadászt, csempészt, bűnözőt, mint a valóban szakmabéliek, és mivel számtalan bolygón járt már, kivételesen sok szokást és nyelvet ismer. Talán a legnagyobb erőssége, hogy szinte bármit túlél, Nynur Taa félig humoros megjegyzése szerint „ha meztelenül, mindenféle felszerelés nélkül ledobnák bármelyik planétán, ő egy héten belül akkor is a Dantooineon üldögélne a fája tetején, mintha mi sem történt volna.” Ez persze túlzás, de valóban remekül alkalmazkodik.
Különösen jól tájékozódik a különböző vadonokban, ahol rá tudja venni az állatokat a segítségre. Rengeteget tud az állatokról, bár ez elsősorban nem lexikális tudás, mint a padawanjánál, inkább abból fakad, hogy rengeteg állatfaj egyedeivel kommunikált már, és emiatt meg tudja becsülni, hogy az adott állat hogyan fog viselkedni.
Fajának köszönhetően nagyon jól érzi magát a víz alatt, és mivel Aqualish volt a mestere, rengeteget tölthetett padawan évei alatt víz alatti küldetéseken, köszönhetően annak, hogy képesek voltak víz alatt lélegezni. A vizes faunákat szereti leginkább. Legkevésbé a sivatagi élővilágot kedveli, különösen az élettelenebb sivatagokét.
A padawanjával közeli, belsőséges viszonyt ápol, következetesen kéri, hogy a keresztnevét használja, ennek eredményeképpen már nagyjából fele-fele arányban áll ez a megszólítása a „mester” szóval. A saját életét mindenképpen az övé mögé helyezné, és habozás nélkül feláldozná magát érte. Ugyanakkor, őt sem helyezi a Rend céljai elé, mint minden jedi, a padawanja is tisztában van vele, hogy mi a feladata jediként. Nagyon büszke a fiúra, akit mind testben, mind lélekben egy kiváló jedi jelöltnek tart.
Életrajz, pontokban:
- Viszonylag korán, két évesen került a Dantooinera
- Nynurhoz hasonlóan tehetséget mutatott a Shii-choban, illetve érdeklődést a természet felé, és rendkívül jók voltak az elme alapú képességei, így egy consular jedi mesterhez került, aki szintén foglalkozott ezzel. Nynurral ellentétben rendkívül lobbanékony, türelmetlen személyiség volt fiatalként.
- Az aqualish mesterrel bejártak számos tengerborított planétát, ami nagyon tetszett a lánynak, ezekben az években tanulta meg kontrollálni az érzelmeit.
- Húsz éves korában lovaggá ütötték, ezután még nehezebb küldetéseket kapott, három sithtel is harcolt, kettőt le is győzött, a harmadik elől azonban el kellett menekülnie, és megsérült a keze.
- Miután egy küldetése során élve került elő a Kashyyyk egyik legvadabb erdejéből, különösebb sérülések nélkül, a tanács többnyire civilizálatlan területekre küldte ki, ahol gond nélkül vette az akadályokat.
- Huszonhárom évesen döntött úgy, hogy készen áll rá, hogy padawant fogadjon, és miután egy évig figyelte az általa kiszemelt fiatalt, maga mellé is vette.
(-A hiányzó információk megtalálhatók az előtörténet más szakaszaiban, illetve a játék során kerülhetnek bemutatásra.)
Fénykardstílusok:
Shii-cho- mesteri szint, tökéletességhez közel
Makashi- haladó szint
Jar’kai- alap szint
Erőalkalmazások:
Rendkívül képzett az elmével kapcsolatos erőhasználatok (illúzió, elmetrükk, telepátia, barátság, empátia) terén. Nagyon magas szinten tud gyógyítani, emellett ügyesen használja a telekinézist, és a saját testét megerősítő alkalmazásokat. A többi képessége átlagos vagy átlag alatti.
Felszerelés:
Fénykardok:
- Fő fegyvere egy sárga pengéjű kétvégű, aminek legtöbbször csak egy végét használja egyszerre, ugyanakkor nem okoz neki gondot a hagyományos módon történő használata. Ezenkívül hord magával egy görbe markolatú, kék pengéjű fénykardot is, ezt többnyire rejtve hordja, akkor használja, ha két fénykarddal akar vívni egyszerre, illetve ha a Makashi stílust akarja gyakorolni. Van négy gyakorló fénykardja is, ezeket nem hordja magánál, harcra pedig nem alkalmasak, csak biztonságos gyakorlásnál hasznosak.
- Számtalan apróság, melyek a különböző terepeken a túléléshez kellenek, illetve olyan tárgyak, melyek segítségével képes tanítani a padawanját.
Kedd Feb. 26, 2013 12:04 pm