Mobius Duval

Név: Mobius Duval
Kor: 20-25 közt
Nem: Férfi
Faj: Humanoid – ember

Kaszt: Sith

Koncepció: Türelmes megtorló, békés intrikus.

Hátterek:
- Erőérzékeny
- Rendíthetetlenség
- Vasakarat

Megjelenés: Nagyjából 177cm magas lehet, és olyan 79kg a súlya. Erős, aránylag ruganyos, izmosabb a testfelépítése. Tarkójáig érő, barna haja van, szomorú, kék szemei vannak. A sithekre jellemző ruhát szokott viselni. Egy fekete, mellkas páncélt, amin egy vörös rész van, annak is a közepén egy sárga jel. A mellkas páncél alatt egy torzó páncélt, ami fekete és szintén található rajta vörös rész, amik a hasizmokat szolgáló mintázation vannak. Alkarjain egy-egy csuklóvédő található, szintén fekete-vörös színben. Az alsótestét takaró rész elsőnek olyan, mintha egy „laskákból” álló szoknya lenne, de ezek csak dísznek vannak, alatta egy fekete nadrág van. A lábfején pedig egy fekete bőrcsizma van. S az egészet elfedi egy fekete csuklyás köpeny. A csuklya részt általában felhajtva viseli, rejtve az arcát. Fénykardjait pedig az övén hordja, egyet a bal, és egyet a jobb oldalon. Jedi éveiből megmaradt kardjait pedig az övének hátsó részénél tartja, tartalékok.


Jellemrajz: Nyugodtnak látszik, és próbál nyugodt maradni, annak ellenére is, hogy forrnak benne az érzelmek. A bosszúvágy, kíváncsiság, hataloméhség, a vágy az ismeretlen iránt. Ha az érdekei megkívánják, képes félretenni az ellenszenvét és még együtt is dolgozik a számára kellemetlen alakokkal, vagy szervezetekkel. Szereti a nagyobb dolgokat előre eltervezni, és nem elkapkodni azokat, ezért ha szükséges, akkor hónapokig is képes várni a megfelelő alkalomra. A konfliktusokban nem arra törekszik, hogy erőszakos megoldást találjon, ellenkezőleg, próbálja a békésebb utat megtalálni, köszönhetően a jedi képzésének. Ám ha túlfeszítik nála a húrt, vagy már túlságosan nagy ostobaságokat beszél a tárgyalópartner, akkor minden gond nélkül folyamodik az erőszakhoz. Ilyen esetekben hajlandó lemészárolni akárkit, vagy akármit, ha szükséges. Másokkal szemben nyugodt hangot üt meg, és akár el is tud beszélgetni az élet nagy dolgairól, viszont nem bízik senkiben, köszönhetően az árulásoknak, amit szerinte elkövettek az irányába.

Előtörténet:

Havik:

Halkan morajlót a hajtómű, csak a kijelzők lámpái szolgáltattak némi fényt. Csendesen suhant keresztül a végtelen feketeségen. Ketten voltak a hajón, apa és fia, sith és tanítványa. Havik, egy sith, akit elnyelt, és bekebelezett a sötét oldal. Menekülniük kellett, Havik álma összedőlt, a vágya, hogy végzetesen megsebezze a rendet már a múlté. Csak a bosszú maradt meg neki, ám időre volt szüksége, és egy erős harcosra, a fiára. Akit még nem fertőzött meg az erő világos oldala, a jedik dogmatikus eszméje. Sikerült még azelőtt elhoznia magával, hogy eltűnt volna a szemei elől. S most már csak egy megfelelő helyre volt szükségük, egy kietlen, eldugót bolygóra, ahova a Jedi Rend tekintete már nem ér el, ahol nyugodtan felkészítheti a fiát a bosszújára. A fiát, akit egy jedi asszonynak nemzett, erőszakból fogant, és a gyermek születéséig, a nő foglya volt Haviknak. Miután életet adott a gyermeknek, még egy pillantást vethetett rá, utána várt rá a halál.

4 évvel később.

Sikerült berendezkedniük ezen a vad planétán, ahol szélsőséges volt az időjárás, és kíméletlennek voltak az állatok, kevés esély volt az életben maradásra. Otthonuk a hajójuk volt, ami némi menedéket biztosított számukra, és aránylag nyugalomban folyhatott Mobius képzése, hogy egy erős, és hatalmas sith lehessen belőle, aki majd beteljesíti az apja akaratát. Mindent, amire szüksége volt, néhány csempésztől szerzett be, akik ezen a bolygón szoktak megbújni. Kölcsönösen hasznos üzletet kötöttek, Haviknak volt elég pénze, és ráadásul az erős segítségével még inkább sikerült előnyös üzletet kötnie.
Szigorúan, de igazságosan nevelte, és tanította Mobiust. Elérve, hogy így szert tegyen egy erős, és hűséges tanítványra. Elsőnek a sith tanokat nevelte belé, az eszméiket, törvényeiket, és csak utána kezdett bele a nemes fénykard elsajátításának művészetébe. A gyorsabb haladás miatt, az erő segítségével gyorsította ezt a folyamatot. Így, mire Mobius már 5 éves lett, tisztában volt az alapokkal, az oktatása is gyorsabban haladhatott.

2 évvel később.

Havik érezte, ahogyan lassan kisiklik az ujjai közül az élet. Ujjai elgyengültek, és kardjai a földre estek. Elfogyott az ereje, és minden terve szertefoszlott, egy lett az elbukott sithek közül, legyőzte egy jedi, és annak négy társa. A bosszúja beteljesülését már nem láthatja, már csak a vészterve maradt. Elrejtette a fiában a saját sötétségének egy részét, és személyiségét, hogy ha eljön az ideje, feloldódjon a sötétség a fiában, és ha közvetetten is, de részese legyen a bosszújának beteljesülésében.

Bo’rai Cho:

Végre sikerült rátalálnia arra a sithre, aki nem csak megölte, de meg is gyalázta a legjobb barátját. Habár ehhez szüksége volt olyan eszközökre is, amikkel máskor nem igazán élt volna, de a cél szentesítette az eszközt, és hiába az ellenérzés, nem ez lett volna az első eset, hogy az alvilági kapcsolataihoz nyúl. Egy pletyka kelltette fel a kíváncsiságát, ami arról szólt, hogy egy távoli bolygón két sith él. Felkeltette az érdeklődését, és úgy döntött, hogy megérdemel egy esélyt, így hát utánajárt a pletyka forrásának. Bo’rai Cho mester, és négy barátja, egy köztársasági katona, két zsoldos, és egy fejvadász. Öten érkeztek meg a planétára, és pár napos keresés után ráakadtak a sithre, majd végeztek vele. Ám, amikor keresni kezdték a másik sithet, feltehetőleg a tanítványt, nem találtak mást, csak egy rémült, hat éves embergyereket, akit körbelengett az erő sötét oldala. Nem erre készültek fel, nem egy gyerek megölésére, aki nem tehet semmiről. Cho kikapcsolta a kardját, és odasétált a megrettent gyerekhez, aki remegett félelmében. A jedi mester nem akart ártani a fiúnak. Segítségül hívta az erőt, hogy megszabadítsa a gyermek lelkét a romlottságtól.

Mobius:

Egy szikla mögött kuporgva nézte végig, ahogy megölik az apját. A testét átjárta a félelem, minden porcikájában remegett, oda akart menni, és harcolni, de a lábai nem mozdultak, és már későn bukott le. Észrevették, és most felé tartottak. Az a férfi, aki végzett az apjával megközelítette, és elmondta, hogy egy jedi, nincs már mitől félnie. Ám Mobius emlékezett az apja tanítására, hogy kik is a jedik, miket műveltek. De valamennyire megnyugtatta a tudat, hogy vége lesz mindennek, nem kell tovább szenvednie. Ám a halál helyett valami más jött, sötétség az elméjében.

15 évvel később:

- Cho mester, már megint nekem kellett kihúzni a bajból?- kérdezte Mobius vigyorogva, ahogy végignézett a mesterén, akit teljesen beterített a zöldes anyag, ami leginkább a takonyra hasonlított.
- Ha megvártad volna, még sikerül elérnem az ajtóhoz, ez nem történik meg.- mondta Cho, miközben letörölte az arcáról a trutyit, ám azért ő is viccesnek találta a helyzete.
Az eltelt évek alatt, még Mobiust tanította, már ősz hajszálak vegyültek az egykoron fekete hajba. Az eltelt 15 évben minden tudását átadta Mobiusnak, aki erős, és jó jedivé vált. A múltja ellenére is, amit sikerült elfelejtetni vele. Nem volt már mit tanítania a fiúnak, aki már férfi volt, de Cho szemében még mindig a gyermek padawanja volt. Annak ellenére, hogy túl is szárnyalhatta erőben Chot, de a fénykard használatban mindenképpen. Tehetsége volt a párbajokban, kifejezetten a Jar’kai használatában. Emlékezett arra a napra, mikor meglátta a vágyakozás felcsillanását Mobius szemeiben, hogy elsajátítsa ezt a stílust. S idővel nem csak sikerült megtanulnia az alapokat, hanem a mestere is lett ennek az ágnak. Bár úgy gondolta, hogy valami egyedibb kardok illenének Mobiushoz, de a tanítványa megmaradt azoknál, amiket kapott. Két átlagos kard, egy zöld, és egy kék, szürke markolattal.
- Mester! Már megint álmodozol? A végén letolt nadrággal kapnak el. Ideje mennünk, a feladatott elvégeztük, jelentést kell tenni a tanácsnál. Majd én vezetek, addig te tisztálkodj meg, nem szeretném, ha foltos lenne az ülés.- Mobius halkan nevetve indult vissza a hajójukhoz (ami a mestere saját hajója volt), és még Cho rendbe szedte magát, addig betáplálta a koordinátákat, robotpilótára kapcsolt, majd hátradőlt a székében, és hamar elnyomta az álom.
Ismét álmodott, ugyanazt. Cho mestert látta, ahogy harcolt egy sötét ruhás alak ellen, aki két fénykardot forgatott. Végül végzett a férfival, majd elindult Malvado felé, aki végignézte az egészet. A mestere szemében őrület csillogott, majd felemelte a kardját, és lesújtott. Mobius pedig izzadva ébredt fel.
- Már megint azt álmodtad?- kérdezte Cho, aggodalommal teli hangon.- Lehet mostanában túl sok küldetésen voltunk. Ha visszaértünk, pihenj egy pár napig, akkor majd elmúlnak ezek az álmok.
- De mester, akkor ki vigyázna rád?
- Nagy fiú vagyok már, tudok én vigyázni magamra, meg tudod, hogy vannak még más barátaim is. Akikkel megannyi kalandban részvettem. De egy kis pihenés nekem se árthat. Ha visszaértünk, beszélek erről a dologról a tanácsnak. És nem kell félned, az álmaidat nem említem meg.- felelt Mobius fel nem tett kérdésre. Habár nem akart hazudni a tanítványának, de muszáj volt. Beszélnie kell erről a tanácsnak.
- Most pedig indulj, és meditálj, még nem érünk vissza a Dantooinere.- még a mestere volt, és legalább hallgatott is rá Mobius. S végre egyedül maradt a gondolataival.

Pár nappal később:

Hiába a meditálások, és a pihenés, az álmok nem szűntek meg, sőt, erősebben tértek vissza, élénkebben, és néha, amikor felébredt ezekből, a rémképekből, haragot érzett a mestere iránt. Legszívesebben megölte volna. Egy dolgot tehetett, hogy ne ez járjon a fejében, az edzésbe temetkezett.

1 hónap múlva:

- Tényleg ez a helyzet, mester?- kételkedés volt a hangjában, nem akarta elhinni, amit Cho mester mondott neki, kinek a szemében büszkeség csillogott.
- Pontosan ez a helyzet. Megkapod a lovag rangot. A legutóbbi küldetésen történő helytállásod meggyőzte a tanácsot arról, hogy alkalmas vagy erre a rangra, és a vele járó kötelezettségekre.- nehéz volt ugyan, de sikerült végül meggyőznie a tanácsot arról, hogy több kárt fognak tenni Mobisuban, ha nem engedik számára a nagyobb felelőséget, legalább ez elvonja a figyelmét az álmairól.
- Hát… nem is tudom, hogy mit kéne mondanom mester… remélem leszek olyan jó lovag, mint te vagy.
- Semmit, elég, ha beleadod magad, és akkor nem csak olyan jó leszel, mint én, hanem jobb is. Így is remek Védelmező vagy, és csak jobb leszel. Ha nem lennél alkalmas rá, akkor az Erő nem vezette volna a sorsodat idáig.- Cho mester sok mindent az erővel magyarázott, meg ültette el a kíváncsiságot Mobiusban, hogy egyszer megtalálja az erő forrását, és megismeri az igazi természetét.

1 év múlva:

Már egy éve, hogy padawanja van, és kezd rájönni, hogy mennyire nem lehetett könnyű Cho mesternek. Nem egyszerű feladat egy padawant tanítani, főleg, ha az olyan, mint Mobius tanítványa, Quin, a zabrak ifjú. Erőteljes, makacs, és ég benne a bizonyítási vágy. De majd csak kinövi, legalábbis Mobius ezen a véleményen volt. Ám ez a küldetés kicsit más volt, hiszen a régi mestere, Cho is velük tartott, a tanács által rendelkezésre bocsájtott hajón. Szükség lehetett az erősítésre, mandaloriai fosztogatókkal volt dolguk, akiket a hírek szerint, sithek is támogattak. Ez már a Rend hatáskörébe tartozott.
- Mester, mikor érünk már oda? Szeretnék hamar túlesni rajta.
- Nyugalom Quin, nemsokára odaérünk, de akkor se kapkodjuk el. Elsőnek felderítünk, utána valami tervet kell kitalálni, és így tovább.- Cho, hogy leplezze a vigyorát, úgy tett, mint aki az orrát vakarta. Emlékezett rá, hogy a volt tanítványa is pont ilyen volt. Zsák a foltját.
- Lassan odaérünk, készüljünk fel…- a hajó rázkódni kezdet,és megint, majd megint. A radaron feltűnt egy mandaloriai cirkáló. Mobius arra gondolt, hogy valaki leadta a drótot az érkezésükről, vagy csak szerencsétlenek voltak.
- MEGTÁMADTAK MINKET! QUIN, A LÖVEG TORONYBA! CHO MESTER, TE IS! ÉN ADDIG KIVISZEM MAGUNKAT INNEN!!- ám már késő volt, a vonónyalábba kerültek, nem tehetek semmit.
- Talán így jobb is, amikor jönnek átvizsgálni, majd egy kis meglepetésben lesz részük.- a tanács Chot jelölte ki a küldetés vezetésére, ezért Mobius és Quin is engedelmeskedett neki, és elrejtőztek a hajójukon.

A cirkálón:

Sikerült kijutniuk a hajójukról, és most különválva keresik a kapitányt, és a sitheket. Mobius meghagyta Quinnek, hogy ne keveredjen harcba senkivel, csak jelezze, ha megtalálta a célszemélyeket, a többit bízza rájuk. Bár sajnos elég kevés esély volt arra, hogy meglapulva befejezzék a küldetést, Quin forrófejűséggé miatt, sajnos hamar kiderült az ittlétük, és harcba keveredtek mindannyian. Utat kellett vágniuk a hídig, ahol feltehetőleg megtalálják a kígyó fejét, amit ha levágnak, akkor a test is vele fog pusztulni.
Határozottan haladt előre Mobius, ám az egyik fordulónál látta azt a férfit, akivel az álmában Cho harcolt. Szakadt volt a ruhája, az arca megfeketedett, néhol már látszott a csont is. Mobius felé nyújtotta aszott karját, és síron túli hangon megszólalt.
~ Miért nem folytatod a feladatodat? Emlékez rá, mi a célod. Miért születtél.- egy pillanatra ledermedt Mobius, utána pedig arra eszmél, hogy egy sugárlövedék tartott felé. Maga elé kapva a fénykardját hárította a lövedéket, és visszalőtte azt a támadójára, kioltva az életét. Ám a fantomkép is eltűnt. Nem volt ideje ezzel foglalkozni, a feladat volt az első, majd ha azt elvégezte, utána megbeszéli a történteket Cho mesterrel.

A hídon:

Végre odaért a hídra, és mikor belépet, a két sith akkor készült végezni az előttük térdelő Quinnel. Nem sikerült időben közbelépni Mobiusnak. Elöntötte az elméjét a harag, és párbajba keveredett a két alakkal. Jól harcoltak, és sikerült is lépést tartaniuk Mobiussal, sőt, lassan hátrányba került a jedi. Még időben érkezett meg Cho mester, így át tudta vállalni az egyiket, még a másikkal Mobius foglalkozott. Telítve a vággyal, hogy megölje azt, aki kioltotta a tanítványa életét. Lassan sikerült átvennie a vezető szerepet a párbajban, és készült megölni a sithet, amikor ismét megjelent a látomás. Éppen elég időre, hogy elvonja a figyelmét a harcról, és a sith erővillámokkal meg tudja támadni. Egész testét átjárta a fájdalom, és üvöltött kínjában, viszont valami más is történt. Emlékek tódultak, arról az időszakról, amikor megtalálta Cho mester, az apjával kapcsolatban minden. S egy pillanatra, mintha megállt volna az idő. Előtte állt az apja szelleme, ajkán egy ördögi vigyor, majd beleszállt Mobius testébe, megszennyezve a jedi lelkét, akit elöntött a gyűlölet, és valahogy, egy olyan érzés fogta el, mintha kicserélték volna. Ám elsőnek végeznie kell az ellenfelével, és utána kifaggatni Chot.
Kikapcsolta a kardjait, és mire végzett, már Cho is befejezte a harcot. Végignézett az öreg mesterén, akinek a tekintete elárulta, hogy tudja mi történt Mobiussal.
- Vénember, itt az ideje, hogy elbeszélgessünk a múltról. Arról, hogyan is végeztél az apámmal.
- Mobius… az apád egy sith volt, nem volt más választásom, végezni kellett vele. Nem csak egy jó barátomat ölte meg, de vele együtt, az anyádat is.- Mobius arca a haragtól eltorzult, és üvöltve támadt rá a régi mesterére. Aki a sötét oldallal átitatott Mobius ellen nem sokáig tudta tartani a lépést. Igazából nem is akarta, tudta, hogy mi lenne a kötelessége, de fiaként szerette Mobiust, és végül ez okozta a vesztét. Az öreg mester holtan esett össze.
- Elsőnek te, utána pedig akik ott voltak az apám halálánál. Szerencsére ismerem a kapcsolataidat, előbb vagy utóbb, de meglesznek.- kikapcsolta a kardjait, és elrakta azokat, majd magához vette a két élettelen sith, vörös kardjait, és elindult, hogy beteljesítse az apai örökségét, megbosszulni a halálát, az árulásokat, amiket a Rend okozott, és végre foglalkozhat a saját vágyával, megtalálni a választ arra, mi is az Erő. Ám előbb, befejezte az itteni feladatát, hiszen szüksége volt egy hajóra, és ez tökéletesen megtette, csak a vezetőt kellett leváltani.

Stílusok:

Jar’kai: 5. szint (18 pont, engedély van)
Shii-cho: 3. szint

Erők:

-Tudatbefolyásolás
-Harci Érzék:3. szint
-Energiaszívás:2. szint
-Empátia
-Tulajdonságfokozás:3. szint
-Érzékélesítés:2. szint
-Félelem:1. szint
-Erőoltalom:2. szint
-Gyilkos akarat: 1. szint (1 pont)
-Erővillám: 1. szint (1 pont)
-Erőfátyol:2. szint
-Illúzió
-Telekinézis:3. szint
-Erőérzékelés:2. szint
-Telepátia

Üdvözöllek az oldalon!

Nos, amondó vagyok, hogy kezdjük először a fekete levessel.

Helyesírás (csak azok, amik nagyon szúrták a szemem
,,…amik a hasizmokat szolgáló mintázation vannak.”
,,…egy kietlen, eldugót bolygóra,…”
,,… és ráadásul az erős segítségével még inkább sikerült előnyös üzletet kötnie.”
,,… és meditálj, még nem érünk vissza a Dantooinere.”
- Egyes dolgok, mint a Jedi Tanács, az Erő oldalai, illetve maga az Erő, a Jedi és a Sith (amennyiben a kasztról és nem a fajról van szó), nagy betűvel írandók. Nézd át az írásod, mert sok helyen kicsivel maradt.

Történeti
- A Havik fejezetben nekem valami homályos. Azt írod, hogy Havik jelen volt a karaktered születésénél, elvégre azonnal megölte utána az anyját. De akkor miért kellett elhoznia a gyermeket a jediktől, ha korábban is megtehette volna?

- Melyik bolygón tanította Havik a karakteredet?

- A Két évvel később fejezetben nekem kicsit sántít, amit írsz. Az ilyesmit a Sith alkímiával lehet elérni maximum elérni, csak úgy valakibe beleplántálni az Erővel a saját dolgait nem könnyű feladat. Ugyanakkor az alkímia tudománya nem elérhető akárki számára.

- 21 évesen a Jar’Kai mesterének lenni szerintem még finoman szólva korai. Rendes esetben a padawanok ekkor kezdik el egyáltalán úgy ahogy normálisan használni az I. forma mellé választott stílust. A Jar'Kai pedig, még ha kétkezes is a karakter és tehetséges, ennél több gyakorlást igényel.

- Egy évvel a lovaggá avatás után a karaktered aligha kaphatja meg a mester rangot. A múltja attól még ott van és a Tanácsnak látnia kell először, hogy lovagként hogyan állja meg a helyét.

- A cirkálón aligha kereshetnek sith-eket és nem is találhatnak. Hivatalosan 1000 éve kihaltnak hiszik őket és már túl vagyunk az Exar Kun féle háborún, ahol Exaron és Ulic Qel-Dromán kívül nagyon más sithről nem nagyon lehet beszélni. Akik ott is vannak a Köztársaság területén, azok a lehető legnagyobb titoktartásban mozgolódnak, elvégre nem leplezhetik le magukat, sem pedig a Sith Birodalom létezését. Ráadásul Mandalore the Ultimate, aki később valóban a sith-ek bábja volt, csak nemrég vette át a mandaloriaiak irányítását és az ő hajójukon biztos nincsenek sith-ek. Ők majd a mandaloriai háborút is távolról szemlélik csak.

- Egy valamit ajánlok a figyelmedbe. A Sith az a Sötét oldal pártján állóknak egy elit csapata. Ugyan a Kettő szabálya itt még nem érvényes, de azért az, ha valaki ezen az oldalon áll, nem teszi egyből Sith-é. Sokkal több sötét jedi van és a karaktered is annak számít, amíg nem bizonyítja be, hogy helye van a Sith-ek között. A mester megölése pedig ehhez nem elég.

A felsorolt dolgok miatt a karakteredet így nem tudom elfogadni. Gondold át szerintem a koncepciót és szólj, ha javítottad a kifogásolt dolgokat. Alapvetően látom a fantáziát benne és az írásmódod is megfelelő a fórum elvárásainak.

Jó munkát!

Mandalore the Ultimate