Áttörés(?)

Tárgy: Re: Áttörés(?) Hétf. Nov. 19, 2012 11:19 pm

Lanari úgy tűnik túllő a célon. Mert a sith megáll, majd olyan gyorsan fordul meg, hogy mint a forgószél, ami felkapja az utca szemetét. A támadás a lányt teljes meglepetésként érinti, ráadásul ahogy megfordult a fekete köpeny teljesen eltakarta a szeme elől, hogy mire készül. Esélytelenné vált számára, hogy felmérje a helyzetet és hogy reagáljon rá. A férfi balja lefelé irányul a lány csípője felé, a jobbja pedig az arca felé. A lány a jobb kezét kezdi el követni tekintetével a tenyér pedig az állát finoman felfelé nyomja, csak kis erőt beleadva, hogy a lánynak az ég felé tolja a tekinteté, hátra tántorítva egész testét. baljával pedig addig leoldja a lány fénykardját és a következő mozdulatnál a kezei közt eltűnik a fegyver. A lány egyszerűen nem tudja szemmel követni a mozdulatot, kettő lépést kénytelen visszalépni, hogy megőrizze egyensúlyát. Még Anson se látta pontosan mi is történt. Csak azt látta, hogy az egyik pillanatban nála van a lány kardja a másikban eltűnt... és nem látja hová. De azt is könnyen leszűrheti, hogy azzal az erővel, amivel Lanarihoz egész közel beért és összeért a testük, a lánynak más esetben jó pár méterrel arrébb kéne feküdni, kitört nyakkal holtan. Nagyon gyengéden csak meglökte egy kicsit. Kizökkentette a tudatállapotából. Szinte csak egy pici érintéssel. Jól látszott, hogy nem akar benne komoly kárt tenni. A következő mozdulattal pedig megbökte a homlokát az ujjával. Amolyan incselkedő, bosszantó gyerekességgel. A másik keze eközben meg sem mozdult. Hihetetlen testtudatossággal rendelkezhet, ez már első pillanatra jól látszik. Még is könnyed, a koncentrálás legkisebbik jelét sem mutatta, könnyedén, egyszerű pusztakézzel ledózerolta a durcás kislányt.
- Most egy másodperc alatt kétszer meghaltál... - mondja neki kedvesen a férfi, mikor megáll és átveti az egyik csápját a vállán.
- Rosszul állsz hozzá az egészhez...- mondja neki.
- Gyere támadj... akár kardot is ránthatsz...- invitálja a kezével a sith a lányt, szemöldöke mókásan felemelkedik. Az arctetoválásai ettől kicsit megnyúlnak.
- Itt nyavalyogsz mint egy vénasszony, azt akarod, hogy komolyan vegyenek... gyere és küzdj meg érte. - Hecceli tovább. Lanari akkor veszi észre, hogy a fegyvere nincsen nála, amikor érte nyúl.

Hozzászólások száma : 40 Join date : 2012. Oct. 16.

Az Ansontól kapott kioktatás után elég hamar tudatosul benne, hogy nyomorultabbul érzi magát, mint bármikor azóta, hogy elhagyta a Rendet. Röviden összegezve; nincs senkije, nincs hová mennie, az elkövetkezendő „ki tudja milyen hosszú lesz” időszakot pedig épp ezért olyanokkal kell majd eltöltenie, akiket bár még csak pár órája ismert meg, már is tiszta szívből gyűlöl.
Eddig abban reménykedett, hogy az öreg sithtől megszabadulva végre társakat talál magának, akik legalább egy kicsit megértik, olyanokat, akikért idővel meg is halna akár, és ők is érte, nem pedig olyanokat, akiket most azonnal, és itt helyben képes lenne hidegvérrel kivégezni, hogyha az ereje meg lenne hozzá..
Milyen szép monológot mondott pedig céljairól és motivációiról, nem is emlékszik, hogy mikor beszélt ilyen sokat utoljára egyhuzamban, ezek pedig nem hogy megértették volna, fel sem fogták, hogy igazából miről beszélt..
Először csak sóhajt egyet halkan, ahhoz pedig nem kell erőhasználónak lenni, hogy bárki kihallhassa ebből az apró és rövid hangból mérhetetlen csalódottságát. Persze ez a rövid kis sóhaj nem az egyetlen hang, ami ajkait elhagyja.

- Csak azért, mert használom a sötét oldalt, még nem vagyok sith.. – mondja, nagyon, de tényleg nagyon lassan, pontosan egy olyan ember hangján, mint aki egy sértést kér ki magának.
Az időpont sajnos nem alkalmas elvont filozofálgatásra, és saját idegállapota sem a legmegfelelőbb ahhoz, hogy maga mellett érvelve elmondja, hogy szerinte milyen lényeges és egyáltalán nem elhanyagolható különbségek vannak sithek és sötét jedik között, - őt ugyanis valószínűleg leginkább annak nevezné az idevágó „szakirodalom.”
- Én nem csak magamra gondolok. Én még mindig meg akarok menteni másokat, nem pedig használni őket és uralkodni felettük, - próbálja összegezni néhány mondatban mindazt, ami őt és a sitheket elválasztja egymástól hite szerint örökre és visszavonhatatlanul.
- De a másik dologban sincs igazad. Az lenne, ha ellenségek lennénk, csak, hogy mi – elvben legalábbis – egy csapatban játszunk..
- Ha már az ő parancsára meg kellett küzdenünk, - biccent ingerültem a twi’lek felé - úgy lett volna korrekt, ha mindketten csak akkor támadunk, amikor ő jelt ad a küzdelemre..
- Te egyszerűen csaltál, én viszont még így is felmostam veled a padlót..- torzulnak érzéki ajkai gonosz és önelégült mosolyba, de még ez a mosoly is kedves és barátságos ahhoz a sötétséghez képest, ami nyomában elfoglalja arcán az egyébként szép, már-már majdnemhogy tündéri vonások helyét. Fiatal arcáról úgy válik le újra a szépség máza, mintha vonásai varázslat hatására változnának gyönyörű tündérből a leggonoszabb boszorkány hideg ábrázatává.

- Ha jót akarsz magadnak, kerülj el a hajón. Ne is szólj hozzám. Sőt, a legjobb lenne, ha rám sem néznél. Soha többé, - szűkülnek össze szemei is a gyűlölettől.
- Ne akarj idő előtt egyesülni az Erővel.. - fenyegeti meg végül, és most, hogy szavaival nagyjából kiadta magából dühét meg is nyugodhatna akár, ha Zeron nem mozdulna rá, és ne adna neki gyors leckét abból, hogy meddig élne, hogyha egymás ellen kellene küzdeniük.

Alázták már meg máskor is. Nagyon sokszor. A jediktől kapott alázások látszólag kedvesebbek, de valójában sokkal alattomosabbak voltak; lelke mélyébe mártott verbális tőrök, a jelenlétében váltott sokatmondó pillantások, és a lesajnáló, szánakozó, csalódott tekintetek. A sith alázás más. Keményebb, durvább, de legalább őszintébb, nyíltabb. Ezért szereti jobban. Ezért nem fáj most sem. Annyira legalábbis nem, hogy a fejét még egyszer elveszítse.
Na persze eljátszik a gondolattal, hogy tényleg támad. Igen, szíve szerint megmutatná az ifjú sithnek, hogy apja jó tanár volt, mi több, határozottan élvezné, ahogyan villámai becsapódnak megint. Egy napon talán meg is fogja tenni, az előző kis bemutató után azonban nagyon is okosan úgy dönt, hogy nem a mai lesz ez a nap.
- Megtarthatod azt a hülye kardot. A színét leszámítva úgy is utálom, mint a szart. Maximum nélküle majd nem fogsz tudni használni semmilyen nagy és sötét tervedben, - enged meg magának árnyalatnyi gúnyt.
- Mérges vagyok, de teljesen hülye nem. Látom, érzem a kettőnk ereje közötti különbséget. Nem szándékozom a nap hátralévő részét ájultan tölteni…vagy életem hátralévő részét darabokban..
- Most pedig, ha megbocsátotok…nos, azt hiszem egy jó darabig elég volt ennyi egymásból, nem igaz? - pillant először a sithre, aztán a zsoldosára. Ha nem tartóztatják – és nagyon reméli, hogy egyelőre elegük van belőle annyira, hogy nem teszik - akkor elindul a pult felé, italért. Megint.
Aztán majd a hajón találkoznak. Sajnos nem teheti meg, hogy nem tart velük..

Hozzászólások száma : 38 Join date : 2012. Oct. 15.

- Megbocsáss, de te - alig pillanatnyi szünet, szemforgatás - sötét jedi vagy: képes arra, hogy visszaverd a támadásaimat, és villámokat lövöldözz a semmiből. Kettőnk között a küzdelem akkor sem lenne - melyik szót is használtad? - korrekt, ha bekötnénk a szemedet, levágnánk a fél kezedet, és figyelmeztetés nélkül támadnék.
Anson hangja hűvös és határozott, a korábbi jegesen izzó harag már a múlté.

- Mellesleg arról sem vagyok meggyőződve, hogy bölcs dolog azt a filozófiai csoportosulást sértegetni, amelyikhez a munkaadód is tartozik - teszi hozzá könnyedén, majd a legközelebbi falnak támaszkodik, előveszi a frissen kapott kortózis pengét, és tisztogatni kezdi körmeit, miközben kaján érdeklődéssel (melyből természetesen semmi sem ül ki az arcára) figyeli a leckéztetés folytatását.

Hozzászólások száma : 40 Join date : 2012. Oct. 16.

Valami nagyon nem kerek a Galaxisban, igaz ezt már régóta tudja.
A zsoldos csalt, orvul rátámadt, és még neki áll feljebb! Ez az, ami felfogóképességét pillanatnyilag meghaladja, noha sürgetőbb problémái is akadnak. Például, hogy minden hangzatos nagy szava ellenére, igazából már most meztelennek, védtelennek érzi magát fénykardja nélkül, ami körülbelül egy hosszú évtizede lóg már a karcsú csípőjét körülölelő különböző övekről. Minden gyönyörű és pocsék emlék hozzá köti. Ez a kard volt vele kiképzése hosszú évei alatt, ez volt az a kard, amivel lemészárolta Gree’vent és bandáját, és végezetül ezzel a karddal küzdött meg egykori mesterével, hogy szabad lehessen végre.
Hiányzik. Pedig mióta veszthette el? Hány másodperce is?

- Nincs igazad, - mondja a zsoldosnak egyre növekvő dühvel.
- Azzal az erővel ugyanis, amit mondasz, nincs a világon korrekt küzdelem, mert erőkülönbség mindig is akad, - hadarja egyre inkább elveszítve az önkontrollt. Ezt már csak onnan is érzi, hogy érvelnie is egyre nehezebb, bár meglehet, hogy ez nem a düh miatt van, hanem csak azért, mert nyilvánvaló dolgokat bizonygatni mindig fárasztóbb és megterhelőbb, mint mást..
- Ráadásul harcolni sem én akartam. És mi elvben nem is ellenségek vagyunk, szóval már csak ezért is, igen is, meg kellett volna várnod a jelet a küzdelemre, mert így, amit tettél semmi más nem volt, csak egy szemét, alattomos húzás..- fújja ki a levegőt. Ha a korábbi fenyegetés nem lett volna elég a zsoldosnak, hangjából most talán kiérezheti egy újabb villámcsapás ígéretét arra az esetre, ha nem hagyja rá az egészet..
- Azt hiszem meggondoltam magam, még is csak kellene az a kard - mondja aztán a sithez fordulva.
Ahhoz persze nem elég bátor, hogy kedvenc villámaival szórja meg. Sokkal körülményesebb, de reméli legalább ennyivel meglepőbb és váratlanabb gondolat üt szöget a fejében, amihez bizonyos értelemben Anson szolgáltatja az ötletet és mielőtt még észbe kapna, cselekszik is, bele sem gondolva abba, hogy Anson és a sith öntudatlanul is milyen jól összedolgoztak. Ha ugyanis a zsoldos nem hozza ki teljesen a sodrából akadékoskodásával, biztos, hogy nem támad, hanem megmarad, az „előbb-utóbb úgy is vissza kell adnia a kardomat, ha használni akar” elméleténél.

Így azonban jó mélyen belenyúl megint a dühébe, hogy segítségével Anson fegyverét saját kezébe ránthassa..
Melegen reméli, hogy sikerül, mert ha kudarcot vall kardja nélkül nem sok esélye lesz majd a zsoldos ellen, ha az visszatámad..

Hozzászólások száma : 38 Join date : 2012. Oct. 15.

A fegyver gyönyörű íves röppályát leírva Lanari várakozón kinyújtott tenyere felé repül, majd egy töredékmásodperccel azelőtt, hogy a sötét jedi ujjai a markolatra fonódhatnának, kis fordulattal átpattan a csuklója felett, és szemmel alig követhető sebességgel felszáguldva a válla mentén, a tarkójának szegeződik.

- Ha akár csak megmoccantod a kezeidet, fejbe lőlek - közli halálos komolysággal Anson, majd csevegő hangon folytatja. - Nem nagyon bízhatsz az érveidben, ha úgy gondolod, hogy rögtön fegyverhez kell kapnod... de most, hogy ezeket az aggasztó tendenciáidat sikerült átmenetileg leküzdenünk, akár el is beszélgethetünk, ahogyan az civilizált emberekhez illik. Igazán nem szükséges ellenségeknek lennünk...

Könnyed hanghordozásának ellentmondó acélkemény pillantása érezteti, hogy ha a lány elutasítja a felkínált békejobbot, a legcsekélyebb lelkifurdalás nélkül fogja eltiporni.

- Most tekintsünk el attól, hogy mennyire végtelenül előzékeny voltam, mikor hagytalak látványosan nyerni, hogy pár jó pontot szerezhess Zeronnál... amire a hátteredet figyelembe véve igencsak nagy szükséged van... és összpontosítsunk pusztán arra, hogy mennyire irreális az a gyűlölet, amit most érzel. Mit követtem el veled szemben egészen pontosan? Nem figyelmeztettelek mielőtt megtámadtalak? A győzelmed így csak annál fényesebbnek tűnhetett a külső szemlélők számára. Te nem engem gyűlölsz... hanem Gree'vinéket, akik miatt kivágtak a Jedi Rendből. Én nem ők vagyok. Nem is a mestereid, akiktől nem nagyon kaptál mást, csak lenézést és fájdalmat. Nem is Zeron, akit nem érdekel más a saját előrehaladásán túl... Akárcsak te, én is segíteni akarok. A céljaink közösek. Dolgozhatunk az elérésükért közösen. Vagy dönthetsz úgy, hogy ennek ellenére fenntartod ezt az ostoba viszályt kettőnk között, ami mindkettőnktől csak fölöslegesen vesz el olyan energiákat, amiket mások segítésére is fordíthatnánk - az ál-zsoldos hangja hűvös és kérlelhetetlen, illően a megmásíthatatlan tényekhez, amiket sorol.
- Dolgozhatunk közösen ugyanazért a célért, és így talán gyorsabban elérjük azt. Dolgozhatunk egymástól szeparáltan is ugyanezért - elvégre nagyon emberi vonás a személyes érzéseken való felülemelkedés képtelensége. Így lassabban jutunk ugyanarra az eredményre, de végső soron nem akadályozol abban, hogy másokat megmentsek. Ha viszont hagyod, hogy az irreális gyűlöleted közém és aközé a cél közé álljon, amit elvileg te is szolgálsz, akkor teljesen következetlen vagy, semmivel sem több egy veszett kutyánál...
- Mi leszel hát? Hős? Ember? Kutya?

Anson a lélegzetvételnyinél alig valamivel hosszabb szünetet tart, majd folytatja.

- A megállapításod a korrekt küzdelmekről - illetve azok nemlétéről - pedig tökéletesen helytálló. A küzdelmek 95%-a már az előtt eldőlt, hogy a résztvevők fegyvert rántottak volna. Kettőnk küzdelme sem kivétel.
Az utolsó mondatban csengő jeges bizonyosság nem hagy maga után kételyeket afelől, hogy az adeptus szerint melyikük javára is dőlne el ez.

Hozzászólások száma : 40 Join date : 2012. Oct. 16.

A mai nap folyamán már nem először fordul vele nagyot a világ.
Anson is erőhasználó! – sikolt fel elméjében a gondolat, bár kicsit megkésve, a legelső pillanatban ugyanis azt hiszi, hogy Zeron tehet arról, hogy a várt fegyver nem érkezik meg a tenyerébe. Aztán a férfi tekintete, szavai, hanghordozása kétséget sem hagynak afelől, hogy ehhez az apró bakihoz a sithnek most semmi köze.
Ez lenne hát az a fene nagy titok, amit korábban maguk között emlegettek és amiért a zsoldos korábban hajlandó volt villámcsapást elszenvedni és csak kábító sugarakkal lődözni eszeveszetten? Úgy tűnik igen és ha valami előnye származott hát az egészből, legalább annyi, hogy már ezt tudja..
Szerencsére van ideje átgondolni mindezt, miközben Anson beszél hozzá, hiszen szavai úgy is süket fülekre találnak nála.
Már az első mondatok után is az jár a fejében, hogy ugyan mit magyaráz neki egy magát megélhetési gyilkosként bemutató ember a civilizált viselkedésről? Neki, aki elvek mentén ölt, amikor ölt, és azért, hogy a Galaxis szebb hely legyen. Nem kreditekért, vagy egyéb homályos célokért, és főleg nem a sithek szolgálatában..
Amikor aztán ráébred arra, hogy hamarosan minden bizonnyal ő is egy sith parancsára fog majd gyilkolni és csonkolni, akkor kicsit ugyan elakad a gondolatmenet, de dühe továbblendíti ilyen apróságokon. Ő jobb, ezt tudja. Erkölcsileg mindenképpen új tárai felett áll. Mi több, a Jedi Rend és a Korriban valamennyi lakója felett is. Ez a tudat ad neki erőt még ebben a félig-meddig vert helyzetben, két tűz között is, meg persze az, hogy egyszer már győzött. Bárminemű utalás arra, hogy pusztán hagyták nyerni, szinte el sem jut dühtől elborult elméjéig.
A szónoklat végére már nem is figyel, bár el kell ismernie a férfi tényleg mindent belead, hogy meggyőzze nem is olyan rossz fiú ő, mint bemutatkozása, valamint eddigi tettei alapján feltételezi róla. Ez esetben viszont már csak azt nem érti, hogy akkor most minek avatkozik egyáltalán közbe? Talán nem elég nyilvánvaló, nem utaltak rá már korábban Zeronhoz intézett szavai a twi’lek provokációja után arra, hogy a fegyvere most csak azért kell, hogy kilője vele a sithet, aki felszólította a támadásra? Mindezt ráadásul csak azért teszi, mert kardja nélkül félember. Mert ha békén hagyják, miután ő pusztán verbálisan kitombolta magát, már vígan inná az első kortyokat valami kellemes likőrből útban vissza a hajó felé.
Vagy erőhasználó létére nem érzi a zsoldos, hogy fegyvere olyan eszköz, amit nem ellene akar használni?
És persze az önhittség, az az őt semmibevevő, már-már öntelt magabiztosság, ami belőle árad szintén tőr érzékeny lelke kellős közepébe, így Anson minden igyekezete ellenére sem szerez jó pontokat nála.
A kutyák és hősök emlegetésével sem jut közelebb a kettejük közötti békéhez. Ami őt illeti, most inkább érzi magát farkasnak, mint kutyának. Utóbbit meg lehet győzni egy kemény tekintettel, vagy egy szép szelet hússal, hogy jobban jár, ha farkát behúzva eloldalog, avagy inkább farkcsóválva a lábaihoz telepszik, ha azonban egy farkast már belehergelnek a harcba, nincs az az isten, vagy istennő, aki visszatartja attól, hogy újra belevesse magát.

- Örülök, hogy ennyire ismersz, de ki kell ábrándítsalak, - mondja. - Csak kéjes öröm tölt el a gondolatra, amikor Gree’venre és barátaira gondolok, - hazudik rezzenéstelen arccal, a lelkifurdalás legapróbb szikrája nélkül.
- Én pedig már most hős vagyok, - jegyzi meg aztán szerényen.
- Te ellenben olyan nagyra vagy az erőddel, és még azt sem látod, hogy itt és most nem is te vagy az ellenségem?? – kérdi végül vékony szemöldökét felvonva, miközben gyűjti magában és magából az erőt, majd mielőtt a sith felfogná, hogy szavai pontosan mit jelentenek, rögtön abban a pillanatban, hogy elhal az általa kiadott hang, támadásba is lendül.
Nem törődik olyan jelentéktelen semmiségekkel, mint, hogy a feje mögé lebegtetett fegyver el is sülhet. Nem lőtték még ugyan le kábító sugárral, de, ha mégis megtörténik…nos a legrosszabb másnaposságnál, amit eddig átélt rosszabb talán nem lehet majd..
Ráadásul még az is lehet, hogy méltatják majd arra, hogy ő is kapjon abból a szérumból, ami a zsoldost is magához térítette és akkor legalább ilyen gyorsan magára talál majd ő is..
Sok esélye nincs. Valami olyan dolgot kell tennie, amire erőhasználótól egyáltalán nem számítanak. Zeron amúgy is női fortélyt várt el tőle korábban is, hát most kaphat, ha sikerül eljutnia odáig.
Fura ugyan, hogy jedi technikát alkalmaz most, miközben az Erő segítségével elrugaszkodik, de a cél szentesíti az eszközt elvvel, amiben végső soron hisz, nem ellenkezik.
Mestere mondta mindig, hogyha akadály elé kerül, hát egyszerűen gondolja magát keresztül rajta, az Erő pedig majd segít, csak higgyen benne. Ő pedig most pontosan ezt teszi. Gondol és hisz.
Az akadály maga a tér, ami elválasztja a sithtől. Arra gondol, hogy az erő láthatatlan rugóvá válik talpai alatt majd teljesen váratlanul kilövi őt egyenesen bele a twi’lek vörös képébe, a másodperc tört része alatt kirántva őt ezzel értelemszerűen a tarkójára meredő fegyver hatósugarából is.
Tenyerét a sith torkára gondolja, másik kezének körmeit pedig az arcába, miközben sarokba szorított ragadozóként viselkedve, puszta kézzel ugrik neki. Jobb kezével fojtogatni akarja a másikat, a ballal karmolni az arcát, ahogy Coruscant alsóbb szintes szajháitól látta, ha pedig sikerül maga alá gyűrnie, térdével ott akar fájdalmat okozni, ami minden férfinak, minden bizonnyal még egy sitnek is leggyengébb pontja. Előbb-utóbb így csak kihullik majd valahonnan az a fénykard ruhája rejtekéből. Ha nem, hát érzékeny lelkének még mindig sokkal inkább elfogadható, ha egy sithel szemben szenved vereséget, - elvégre is ez megtörtént már párszor az elmúlt évben - mintha egy ki tudja honnan érkezett erőhasználó zsoldos üti ki, akit ő már korábban legyőzött.

Tárgy: Re: Áttörés(?) Csüt. Nov. 29, 2012 3:44 am

Miközben Lanari és Anson egymáson élezték agyaraikat, ő csak unott, kissé csalódott képpel állt. Leengedett kezei nem sugároztak agressziót. Arca inkább a csalódottság és talán némi undor keverékét árasztotta magából, de egészen gyengén. Jól uralta saját érzéseit, de még sem eléggé, vagy mást mutatott, mint amit érzett. Minden esetre a vita közben halkan elmormolt egy mondatot, mintha csak magához beszélne.
- Arrogancia, felsőbbrendűségi téveszmék, kisebbségi mánia, apahiány, nemi kiegyensúlyozatlanság, ostoba zabolátlan pökhendiség és önzés. Mennyivel jobb lenne, ha ezek mögött némi hatalom is állna nem csak nyávogás. Még, hogy hős. Ugyan. Biztos nem voltál egyet az órákon, fogalmad sincs mit jelent hősnek lenni. Még jedinek is pocsék vagy. - elemezte távolabbról. Mellkasán keresztezte közben a kezeit. Aztán arca azt árulta el, egyáltalán nem ilyen "ajándékra" számíthatott.
- Az apám bizonyára komoly bosszút akar raktam állni.- húzta el a száját. Majd amikor a lány rátámad egyszerűen felemeli a kezeit szépen ék alakban. a lányt elrepíti az Erő, hogy átszelje azt a négyméteres távolságot ami köztük tátong. De ez végzetes hibának bizonyul. A férfi ugyanis nem hogy kitérne... közelebb lép. A lány pedig a következő két másodpercet azzal tölti, hogy hat métert repül visszafelé, és egy régi drótkorlát állítja meg. Két oszlopát is magával rántva a földre. Szerencséjére se áram nem volt benne, de ahhoz azért még elég erős volt, hogy csillapítsa a becsapódást. Könyökét azonban így is rondán lehorzsolta a flaszteron. A tüdejét pedig nagyjából úgy érzi mintha a gerincére csavarodott volna. A mellkasán tompa erős nyomást és lüktető fájdalmat érez. Nehezen lélegzik, kicsit szédül, csillagokat lát. Talán egy két bordája megrepedt... de a kezéből csordogáló vér.. valahogy sokkal aggasztóbban néz ki és mocskosul fáj. Na meg azért a durva landolás, drótkorlát ide vagy oda azért a kerek popó is megszenvedte a koppanást. Megint csak úgy sikerült támadnia, hogy Lanari fel se fogta mi történik. Nyilvánvalóan egy ütés érte a mellkasát... mert érzi a fájdalmat. De látni nem látta. Ami azt illeti azt sem látta, hogy a sith megmozdul. Csak feltette a kezét és bumm... aztán csörr-zörr és puff.

Anson kívülről újra szerencsésebb helyzetben szemlélhette a manővert. A lány a levegőben. Zeron feltette a kezét, egyszerre belépett és támadott. Nem látta pontosan, de mintha jobb tenyérrel ütötte volna meg a lány mellkasát. A másikat csak kitartotta, enyhén hajlítva, hogy ezzel kizárja a sötét jedi karjait, így már nem érhették el a torkát. Nagyon úgy tűnt, szegény lánynak esélye se volt. Zeron pedig nem is lépett nagyot, alig fél méternyit. Legutóbb több távolságot tett meg, de kevesebb dinamizmussal. Az arca, csak a támadás pillanatában vette fel harci díszét és borult gyűlöletbe. Még a sárga szemei is megvillantak. Majd pillanatokkal később, ahogy jött mint az ár, vissza is húzódott. Lassan sétált a dróthálók közé borult lányhoz.
- Látod? A hősök.. így végzik. - szinte kedves. Nem is gúnyolódik. Anson felismeri ezt a tónust. Zeron tudja, hogy szegény lány nem tehet róla, hogy rosszul gondolkozik. Évekig ezt verték belé az akadémián. Még nem szabadult meg tőle azóta se, csupán otrombán kifacsarta...
- Ezt a hős dolgot nem tudom, hogy gondoltad... szánalmas. Ha meg akarsz halni, tedd meg. Ugorj le valahonnan... ne húzd az időmet. Ha szabadságot akarsz, még tanulnod kell, és visszavenned a bazi nagy önérzetedből. Mert erre a duzzogásra se kedvem, se időm. Most és mindenkorra tisztázzuk. ÉN vagyok a főnök. Vagy megszoksz, vagy megöllek... érthető ?- ezzel otthagyja. Anson mellett elmegy Alric kicsit sápadtan szemlélte a dolgot. Aggódott és sajnálta a lányt, ezt tisztán érezhető. Mikor otthagyja a sérültet a sith, már is rohan oda, hogy kiszedje a súlyos drótok közül. Lanari nagyjából ekkor nyeri vissza beszédkészségét és lélegzetének irányítását.
- Most Elárultad neki... azt hittem még trükközöl. - néz rád Zeron.
- Na indulás...épp ideje itt hagyni ezt a hideg sivatagot!- adja ki a parancsot. Alric eddigre felnyalábolja a lányt és vele együtt követi a kettőst.

Hozzászólások száma : 38 Join date : 2012. Oct. 15.

- Ember - mormogja Anson, majd Lanari ugrásával egy időben könnyed intéssel a fegyvertáskába parancsolja lézerpisztolyát. Több, mint amire számított, kevesebb, mint amiben reménykedett.

De legalább a sith most biztosította, hogy Lanari jó ideig más célpontra fokuszálja gyűlöletét. Ki tudja, idővel akár még a zsoldos is elfogadható társnak fog tűnni az alternatívához képest...

- Gondoltam örömödre szolgálna némi bemutató arról, hogy mit kapsz a pénzedért - biccent a twi-leknek, majd a nyomába szegődik. Eljátszik a gondolattal, hogy meggyógyítja a lányt, de arra jut, hogy nem éri meg azt az energiát, amit a köztük lévő pár tíz méternyi távolság megtétele igényelne.

Hozzászólások száma : 40 Join date : 2012. Oct. 16.

Körülbelül ugyanaz következik be, amire tudat alatt számít, bár repülés közben nem vallhat be magának, ha azt szeretné, hogy esélye legyen a sikerre. Ő mindent jól, mi több, tökéletesen csinál, csak hát a kettőjük közötti erőkülönbség túl nagy.
Mire észbekap repül még mindig, csak éppen már az ellenkező irányba. Szerencséjére, vagy szerencsétlenségére valami megállítja, és bár Zeron apja hozzászoktatta a fájdalomhoz bőven, most még sem hangtalanul csuklik össze, hanem bizony felkiált, úgy, ahogyan csak a fiatal lányok képesek. Az általa kiadott hanggal nem szándékosan ugyan, mégis részvétet és sajnálatot kelt fel magával szemben bármilyen érző lény szívében, mintha a világegyetem valamennyi törvényével ellenkezne az, hogy egy hozzá hasonló szépség kiütve fetreng a földön a romok között.
Mindene fáj, levegőt alig kap, a padlón maga mellett pedig saját vérét látja. Elkínzott arccal szorítja kezét fájdalomtól majd szétrobbanó mellkasához, mindennek tetejében pedig Zeron már is ott áll felette, hogy győzelmét kiélvezve újabb szónoklatot intézzen hozzá arról, hogy pontosan mit is gondol róla az eddigiek alapján.
Legalább nem a zsoldos győzött le – sóhajtja elégedetten magában, igen, ha másért nem, ezért megérte, meg azért is, mert büszke lehet magára. Egy sith lorddal szemben alulmaradni azért még sem szégyen – nála tapasztaltabb jedik, és jó néhány mester is megtette már ugyanezt.
Sajnos ahhoz túlságosan is fáj mindene, hogy a sith arcába vigyorogjon, és felvilágosítsa arról, hogy pontosan hogy gondolta korábbi szavait. Mert ő bizony igenis hős, és ebből a meggyőződéséből bármennyire is kiütötte őt és bármennyire is felette áll, akár képletesen, akár valóságosan, még egy sith nagyúr sem fogja kigyógyítani, sem szép szóval, sem pedig erővel. Már jediként is életeket mentett. A halállal nézett szembe, mégis tette a dolgát, küldetéseket élt túl és ha lehetősége volt jobbá tette mások életét. Mi más kéne még ahhoz, hogy hős legyen? A legnagyobb hőstette persze mégiscsak Gree’ven és bandája egyesítése volt az Erővel, mert személyükben olyan veszedelmes lényektől szabadította meg a Galaktikát, akik még sok gondot okoztak volna ártatlanoknak.
Hogy megadták magukat, és egy részük már fegyvertelen is volt? Ezért soha nem volt lelkifurdalása, még az után sem, hogy az amúgy álszent nyugalom szobra Jedi Tanácsban szinte forrtak az indulatok, amikor Rulkai mester színük elé vezette.
Gree’ven legénységének egy része pont annyira volt fegyvertelen, mint az általuk lemészárolt kolonisták.
Akkor szólal csak meg, vagy legalábbis próbál, amikor a twi’lek közli vele, hogy vagy elfogadja, hogy ő a főnök, vagy megöli.
- Semmi mást nem tettem, csak azt, amire kértél. Támadtam, - mondja, teljesen erőtlen hangon, emberfeletti küzdelmet folytatva minden egyes szótagért, így az ajkait végül elhagyó hangok hagynak némi kétséget afelől, hogy mit akart mondani, de a twi’lek talán érti őket, ha hallja még egyáltalán.
Hogy nem új vitát szeretne kezdeni, annyiból mindenesetre látszik, hogy tekintetét nyomban el is fordítja a sithről, és inkább azzal kezd el foglalatoskodni, hogy összeszedje magát és feltápászkodjon. Szerencséjére váratlan segítsége akad.
- Köszönöm..- suttogja a pilótának a könnyeivel küszködve.
Hálás. Jó érzéssel tölti el, hogy legalább egyvalaki aggódik érte, legalább egy valakit érdekel, hogy egyben van-e még egyáltalán, és persze, hogy van legalább egy élőlény kis csapatukban, aki nem ítélkezett felette, nem osztotta ki, egyetlen rossz szava sem volt hozzá idáig, csak udvariaskodás és aggodalom volt, amit tőle kapott első találkozásuktól kezdve mostanáig.
Még jó, hogy a sötét oldal markában az ember nem csak a gyűlöletre képes. Inkább mélyebben éli meg valamennyi érzelmet, Lanari legalábbis így gondolja. A Templomban arra nevelték, hogy mindig legyen önzetlen, amióta azonban kinyílt a szeme, és világának középpontjába saját maga került, természetesen mindenkit az alapján ítél meg, hogy vele, hogy bánik, avagy hogyan áll az általa fontosnak, vagy szentnek bélyegezett dolgokhoz.
Persze, hogy a pilótát szereti máris. Ösztönösen fonja át kezeit a nyakán, és fúrja bele fejét a mellkasába. Elmondhatatlanul jól esik kapaszkodni belé, annyira, hogy ösztönösen szinte hozzábújik, mint egy kislány, akit apja visz valahová, és ebben a pillanatban dacára minden sebnek, kilátásnak és fájdalomnak, határozottan és valószerűtlenül boldog, annyira, hogy még a számtalan jedi elmetrükk egyikét is elfelejti alkalmazni magán, ami amúgy a fizikai fájdalomtól megszabadítaná..
Ansont legyőzte, ezt sem veheti el tőle senki, a sith ugyan kiütötte, de hát az lett volna furcsa, ha nem így történik. Új társai nyilván nem elégedettek vele, de ő az saját magával, mi több, még büszke is magára. Rendben, a kardját nem szerezte vissza, de erre még lehet lehetősége, előbb-utóbb úgy is vissza kell, hogy kapja, ha Zeron használni akarja valamire az űrhajó konyhájának rendben tartásán kívül – még mindig így okoskodik magában.
De, ami leginkább boldogsággal tölti el, hogy hamarosan megkaphatja végre, amire olyan régóta vágyik már. Egy szobát, a vele járó csenddel, nyugalommal, békével és kényelmes ággyal együtt, egy szobát, ahol együtt lehet kicsit végre saját magával, egy szobát, ami nem a Korribanon van, hanem valahol nagyon messze tőle..

Hozzászólások száma : 14 Join date : 2012. Mar. 04.

Lola

*A kikötőben alig van mozgás. A dokkoló hajók körül kevés a zaj. Az üzemanyagtömlők monoton lüktetésén és a ritkán felbukkanó szerelő és asztromech droidok motoszkálásán kívül csendes minden. A rendszer egyetlen napja magasan fent pöffeszkedik, de fénye mégis halvány a légkör felsőbb rétegeiben dúló homokviharoktól. Minden olyan halvány és kietlen. A keleti dokkok melletti kis szervízépület tövében, egy régen ottfelejtett dobozból viszont halk suttogás hallatszik. Valaha hiperhajtóműgenerátort szállíthattak benne.*

- Kedves naplóm. Immár két napja bújkálok a kikötőben. Tegnap le kellett fizetnem egy ócska droidot, mert riasztani akarta az őrséget. Nem mintha a két geonosisi nagy problémát tud okozni, de felkelthették volna rám a figyelmet. Az a két fickó pedig nem kellene, hogy rám találjanak. Két igazán perverz alak. Ha nem rúgom tökön a tüskés fejűt, akkor biztos gerincre vágnak. Már a stoppolás sem a régi. Legközelebb vigyáznom kell majd. A lényeg, hogy jussak ki ebből a portengerből. Van itt egy szép nagy hajó. Ha jól láttam, egy twi'lek szállt ki belőle, meg a két barátja. Az egyik valami pilóta, esetleg inas lehet, legalábbis a lekkus nagyon ugráltatta. A másik meg olyan titokzatos csuklyás emberféle. Szimpi volt, de biztos kicsi az önbizalma. Most mindegyik elhagyta a hajót, szóval lenne esélyem fellógni. Nem biztos, hogy jó ötlet, de már éhes is vagyok, meg piszkos is, szóval próba szerencse. Ha fent vagyok, jelentkezek. Vége ...

*A plasztik láda fedele résnyire felnyílik és egy rózsaszín arcocska bukkan elő. A csillogó szemek körbevizslatnak, de semmi jele nincs, hogy bárki észrevenné itt. Villámgyors mozdulattal kiugrik az apró lány a ládából és az épület fala mellett végigsiet egy szerelőállványig, aminek a takarásában eljut a hajó jobb hátsó talpáig. Ott a hidraulika hengernél megbújik és újból körülnéz. Nem lát semmit, így továbbiramodik, közben azon imádkozik, hogy ne legyen más utasa is a hajónak. macska ügyességgel ugrik fel a rámpára és iszkol fel a fedélzetre. Ott nem teketóriázik sokat, egyből egy kabint keres. Ismét fohászok szökkennek szárba, hogy ne legyen bezárva. Kabin helyett a raktárat találja meg, ami nyitva is van. Becsukva maga mögött az ajtót körülnéz a fejlámpája segítségével, aztán kiszemel egy újabb ládát a hátsó traktusban és ismét menedéket keres benne. Útközben azért magához vesz némi ételt, amit a polcokon talál, nehogy már ne lakjon jól, így is korog a hasa. Blama lenne, ha az buktatná le. Becsüccsen a ládába, leteszi maga mellé a hátizsákját és előveszi megint a diginaplóját.*

- Kedves naplóm. nagyon szupi dolog történt fent vagyok a hajón, elbújtam és van kaja is. Mi kell még? Na jó a holoneten kívül, de ha van adóvevőjük, nemsokára azt is fel fogom törni. El sem hiszem. Végre eltűnhetek innen. Ennél még Shaddaa alsó szektorai is jobbak. Blőőőő .... Ha megérkeztem, újra jelentkezek. Vége ...

*Ezután előveszi az ételt és nyers mohósággal felfal mindent, amit bekészített magának. Elálmosodva a feje alá rakja a hátizsákját és elfeküdve, a láda oldalának feltámasztott lábakkal lassan elszunnyad.*

Hozzászólások száma : 38 Join date : 2012. Oct. 15.

Este.

A hajó végre fölszállt, és ahogy távolodnak a Korribantól, Anson kellemetlen érzései lassan eloszlanak. A bolygó egyértelműen rossz hatással volt rá, és valószínűleg mindenkire a környezetében; a dolgok ennyire akkor sem szoktak kisiklani, ha sithekről van szó. (Sötét jedi, figyelmezteti magát megjátszott szigorúsággal. A gondolat egészen apró mosolyt csal ki belőle.)

A körülményekhez képest egész jól ment - gondolja végül. Pár pillanatig elmereng, hogy ebben mennyi a posztracionalizáció. Hibát követett el, mikor tovább eszkalálta a konfliktust; a lányt jó eséllyel kémkedni küldték, ő pedig felfedte előtte a legnagyobb ütőkártyáját. Persze kérdéses, hogy az öreg sith elől lehetséges-e elrejtőzni egyáltalán. Valószínűleg nem. Meg aztán, előbb-utóbb úgyis fény derült volna rá.

Ami még válaszra vár, hogy munkaadójával mi legyen. Egyértelműen komoly fenyegetést jelent... mire is? A galaktikus békére? Ez egy jedit bizonyára nagyon piszkálna, őt annyira nem. A személyes biztonságára? Ha hajlandó rá havi tízezer kreditet áldozni, valószínűleg nem kockáztatja fölöslegesen a zsoldos testi épségét (e megállapítás igazságtartamának meghatározásában a twi-lek relatív gazdagsága is faktor természetesen, de általában komoly anyagi erőforrások nem olyanok kezében összpontosulnak, akik túlságosan hajlamosak a pazarlásra). Akkor?
A válasz kitartó keresgélés után is elkerüli Ansont. Nincs hozzászokva, hogy olyasvalaki fizessen a szolgálataiért, akit ne tudna könnyedén legyőzni, ha arra kerülne a sor. Persze valahol a képességei elismerésének a jele, hogy ilyesvalaki figyelmét keltette fel, és akármekkora harcos is legyen a sith, számos módszer létezik a kiiktatására. Ugyanakkor, ha lehetséges manipulációval kézben tartani, annál jobb. Kérdés, hogy lehetséges-e. Az ehhez szükséges eszközök egy részét már a kezébe adta... idővel a többit is felfedi.

És a lány? Az ő esetében is marad a várakozás, megfigyelés. A twi-lek ebben egyértelműen az adeptus kezére játszik - talán öntudatlanul, talán nem. Minél erősebb a terror, Lanari annál jobban fog vágyni egy társra. Persze az arkániai is lelkesen vállalkozna a szerep betöltésére. Nem mintha az Erő ne lenne képes megoldani ennek a vágynak az elcsitítását... vagy ellenkezőjére fordítását. Igaz, erre a rajongásig imádott gazda egy rosszalló pillantása is képes lenne. Utóbbi út kevesebb kockázattal jár. Megfontolandó.

Gondolatai elcsitítása után Anson a szokásos, elalvás előtti meditációjába merül. Érzékeit kiterjeszti az egész hajóra... és meglepő módon, egy új jelenlétet talál a raktérben. Homlokráncolva kiemelkedik a transzból.Még egyszer ellenőrzi az anomáliát. A tévedés lehetősége kizárva. Gyorsan végigpörgeti, hogy ki milyen okkal akarhatna felkerülni a hajóra, ha komoly ártó szándéka lenne, mekkora eséllyel tudná leplezni a jelenlétét, lehetséges-e, hogy ez valamiféle csapda vagy vizsga... majd arra jut, hogy valószínűleg neki tűnt fel először ez, úgyhogy bőven van ideje cselekedni és nem feltétlenül szükséges a többieknek is szólni erről.

Ha azon a pár percen nem múlik, akkor viszont bőven van ideje előretekinteni a jövőbe, mit hozhat ez a találkozás.

Tárgy: Re: Áttörés(?) Szer. Dec. 05, 2012 11:46 am

Alric után csukódik a rámpa. Nem ért hozzá semmihez, csak jobb szeme villant egyet vörösen. Az írisze kék, a másik szeme teljesen fehér. Jobb kezén öt ujj van, a másikon négy. Bár az arcán nem látszik hol kezdődik a beültetés és honnan igazi az arca. Ám a hófehér hajtincsek alatt apró halánték lemezke villog, jelezve, hogy bizony sok mindent részben gépi mivolta segítéségével irányít. Lanarival egyből az orvosi szoba felé siet. Közben finom remegést érezni, halk zúgást, a hajtómű beindult. A terelőszárnyak a megfelelő szögbe álltak. A kiborg jobb szeme elé egy alig pár centis lapkivetítő ugrik.
- Emelkedés... 20 fok 30... igen. Itt a Mágus. Elhagyjuk a bolygót. - kis szünet áll be
- Igen... szerintem nem mostanában. Viszlát srácok. - Majd kicsit gépiesen a lányt a vizsgáló asztalra teszi, de még mindig nem teljesen rá figyel. Szépen felsorolja a koordinátákat majd kiad pár utasítást és a kivetítő eltűnik a szeméről. A hajó kicsit meglódult, a gravitáció hullámvasút szerűen meging majd beáll. A hajó belépett a hipertérbe. Eztán a felemás tekintet téged kezd el vizsgálni. A lehorzsolt könyöködet nézi meg először. Már nem vérzik, de még mindig eléggé sajog.
- Ez nem vészes... kicsit letisztítjuk, teszünk rá egy kis bactát és nem is fog látszani.- mondja mintha egy kisebb gyerek ücsörögne a rendelőjében. Közben kezet mos, kesztyűt húz, majd fogót és vattát vesz egy elég komoly eszköztárból. Majd nagyon finoman letisztogatja a sebeidet. Nem is fáj. Pedig a fertőtlenítő oldat rossz szokása, hogy mocsok módon csíp. Az orvosi fülke erős fényében, az arkániai pilóta haja szinte fehéren ragyog, mint a frissen esett hó. Majd bekeni a sebet, és az elkezd lüktetni és húzódni, hiszen ez a folyadék nagy mértékben gyorsítja a gyógyulást.
- Az ütést is meg kéne nézni.- mondja várakozóan a kissé véres vattával, ami bal kezében pihent egy darabig, a mellkasod felé bökvén. Finoman célozva rá, hogy le kéne vetkőznöd.

Hozzászólások száma : 40 Join date : 2012. Oct. 16.

Miközben haladnak a hajó felé, csak lopva pillant fel a fiatal férfi arcára, aki viszi, hogy kicsit jobban megnézze magának, amúgy viszont legszívesebben jó sokáig itt bujkálna a hirtelen nagyon is barátságtalan hellyé változott Galaxis elől, valóban mint egy gyerek, aki azt hiszi, ha ő nem lát senkit, akkor őt sem látja senki.
Egészen addig kapaszkodik az arkániaiba, amíg az orvosi fülkében le nem rakja az ágyra, ahol aztán nagyon csendben és túlságosan is magába roskadva üldögél ahhoz, hogy komoly figyelmet szenteljen annak, hogy a pilóta kikhez és miért beszél. Más talán bizarrnak, talán ijesztőnek találná a férfit, Lanari számára azonban jelenléte megnyugtató, és a felőle érzékelt kisugárzás is kellemes.
Gyerekként bánik vele, jelen pillanatban viszont körülbelül annak is érzi magát. Rossz kislánynak, aki bár teljesen igaza volt, feleslegesen szájalt és ezért büntetésből nem elég, hogy csúnyán elverték, de még egyetlen játékát is elvették tőle, ez pedig most még a fizikai kínnál is nagyobb fájdalmat okoz neki. Visszaszerzésének módjain még sincs ereje gondolkodni. Most nincs.
- Köszi, - mondja megszeppenve kicsit, amint meghallja a diagnózist könyökéről, és természetesen készségesen tűri a gyógyítást.
- Nagyon kedves vagy…én pedig nagyon hálás..-mondja, próbálva kissé tán suta módon kezdeményezni valami beszélgetésféleséget, amit valamennyire kettévág Alric célzása miszerint vetkőznie kellene.
Magabiztos, sőt…mindig is nagyon tetszett saját magának, ruhában és ruha nélkül, és azzal is tökéletesen tisztában volt, hogy még a jedik jellegtelen öltözéke is nagyon jól állt neki, akkor is, amikor nem módosította saját elképzelései szerint..
Most mégis…láthatóan belepirul miközben lassú mozdulattal, hogy ne fájjon lehúzza fekete pulóverét. Igaz ugyan, hogy a ruhadarab olyan szorosan feszült eddig felsőtestére, és volt is annyira sejtelmesen átlátszó, hogy túl sokat nem bízott senki fantáziájára, mégis, félmeztelenkedni valahogy más..
Nagyon reméli, hogy sem a sith, sem pedig Anson nem éppen az ő érzelmei szondázásával foglalkozik éppen. Idejét sem tudja, és bele sem mer gondolni, hogy mikor látott belőle férfi ennyit utoljára. Még fénykardjáról, és sajgó mellkasáról is megfeledkezik most, leginkább ugyanis zavart érez és izgatottságot. Szíve legalább olyan hevesen dobog, mint a leges legelső alkalommal Coruscant mélyén..
- Fáj..- nyafogja inkább, részben, hogy saját figyelmét is elterelje megalázó zavaráról, részben pedig, mert nem csak tudat alatt vágyik néhány vigasztaló szóra.
Nyugtalanul fészkelődik eközben, ösztönösen is kihúzva magát, hogy amúgy is szép, formás mellei nagyobbnak látszódjanak, nyomban meg is bánja a mozdulatot azonban, erről pedig az is tanúskodik, hogy felszisszen a fájdalomtól megint..
- Ugye ez is elmúlik majd? – kérdi hangjában őszinte aggodalommal, alig merve lepillantani magára.

Hozzászólások száma : 38 Join date : 2012. Oct. 15.

Zavaros, kusza, ködös képek és asszociációk. Semmi konkrétum. Elméletileg lehetséges hogy a jövevény zavarja a jövőbelátását; akkor viszont miért nem rejtette el a jelenlétét? Meg aztán, Zeron képességei közt aligha ez az elsődleges. Miért készülne valaki pont ez ellen? Igaz, ha limitált adottságokkal rendelkezik e téren, akkor van esélye, hogy utolsó pillanatban megérezze a veszélyt... ráadásul a twi-lek elég jó harcos ahhoz, hogy egy szemtől szembeni konfrontáció jó eséllyel kudarcra legyen ítéltetve. Az Anson elméjén keresztülfutó lehetőségek, csökkenő valószínűségi sorrendben:

Első teória: öngyilkos merénylő. Felfedezése a pilóta részéről gyakorlatilag esélytelen, ellenben Zeronnak előbb-utóbb elkerülhetetlenül feltűnik a jelenléte; a sith rendkívüli harci képességeiben bízva maga jár a probléma végére; amint bizonyított a jelenléte, a merénylő felrobbantja magát. Reális? Valamelyest. A tervnek vannak erényei: ha csak a sith és a pilóta vannak jelen, a siker esélye igen magas; ráadásul az utólagos nyomozás is komoly akadályokba ütközik. Ugyanakkor egy öngyilkos merénylő megfelelő kiképzése igen hosszú ideig tarthat; ha valaki hajlandó ennyi energiát fektetni egy tervbe, az jó eséllyel megbizonyosodik róla, számíthat-e zavaró tényezőkre. Természetesen ha végül mégsem erről van szó, akkor újabb módszer kerül fel Anson mentális listájára, melyen a Zeron kiiktatására alkalmas módszereket jegyzi magának.
Második teória: orgyilkos. Valószínűtlen; a helyszínválasztás roppant szerencsétlen lenne. Persze az is lehet, hogy figyelmeztetés. De ez is kockázatos: nagyon jónak kell lennie ahhoz hogy ne fogják el élve, az ilyen kaliberű eszközöket nem pazarolja az ember; ha elfogják, akkor meg elpöttyinthet valamit, amit nem kellene. Lehet, hogy ez a cél?
Harmadik teória: potyautas. Valószínűleg a ládákkal kerülhetett be... annyira csak nem lehetünk inkompetensek, hogy a kikötőben hagyjuk felszabadulni a hajóra. A biztonsági rendszereknek utána kellene nézni.
Negyedik teória: emberi hiba. Megeshet hogy tévedett.

Mivel az első tűnik a legesélyesebbnek, célszerű lenne előkeríteni Alricot, és meggyőzni, hogy ellenőrizze a rakteret. Anson ezzel a gondolattal felkel, és nekilát előkeríteni a kiborgot.

Tárgy: Re: Áttörés(?) Vas. Dec. 09, 2012 8:53 am

A kiborg arcán nem sok zavart látni. Nem úgy néz Lanarira, mint egy nőfaló. Bár némileg azért elpirult, valószínűleg ő is jó rég találkozott nővel ilyen nagyon levetkőzve.
- Khmm- köszörüli meg a torkát. Megnézve a jó kéttenyérnyi lilás-pirosas kissé duzzadt zúzódást a szegycsont környékén. Szerencsére az érzékeny idomok nem sérültek.
- Hát... egy hét. Talán kicsit több. Ne feküdj hason. - egy kézi testszkennert végighúz a sérülés teljes hosszán.
- Nincs eltörve semmid, a szerveid nem sérültek...csak bedagadt. Az úrfi...nem akart igazán bántani.- jegyzi meg félig neked félig magának, majd egy öntapadós gyógyszeres tapaszt előkészít.
- Ezt felragasztjuk, lekötjük és akkor nem fog olyan nagyon fájni.- mondja, és nagyjából ekkor nyit be Anson. Lanari nagy szerencséje az, hogy a kiborg félig meddig előtte áll és a zsoldos miatta csak a csupasz vállakat látja meg. A meglepett fickó majdnem kiejti a kötést a kezéből. Aztán megnyugszik, amikor látja ki az. Ez pont elég idő ahhoz hogy Lanari magára kapjon valamit, hogy eltakarja bájait.
-Igen ? Valami gond van ?- kérdezi színlelt higgadtsággal.

Hozzászólások száma : 38 Join date : 2012. Oct. 15.

- Ez a megfogalmazás elég pontosan írja le a helyzetet - feleli Anson, épp csak egy árnyalatnyira érzékeltetve, mennyire értelmetlennek tartja a kérdést.
- Odakint megvárom - teszi hozzá, és távozik. A falnak támaszkodva megvárja a kiborgot, arcán a roppant átlátszóan színlelt érdektelenség kifejezésének azzal a válfajával, amely még a legedzettebb akaratú személyeket is rekordidő alatt képes egyre zavartabb magyarázkodásba hajszolni.

Hozzászólások száma : 40 Join date : 2012. Oct. 16.

- Nem fogok, - bólogat szaporán, áldva szerencséjét, hogy egyedül hanyatt és oldalt fekve képes aludni, és csak pont hason nem, majd az első zavaron túl téve magát hagyja, hogy a kiborg tegye a dolgát és segítsen rajta. Sem azt nem kérdezi meg tőle, hogy tetszik-e neki, amit lát, sem pedig nem köszöni meg még egyszer, hogy segít, pedig legszívesebben megtenné mindkettőt.
- Még szerencse..-jegyzi meg aztán, leginkább csak magának, kicsit mérgesen, de inkább még mindig rendesen elkenődve, miközben Alric azt mondja neki, hogy Zeron nem is akarta őt igazából bántani. Mert ehhez képest nagyon is szarul érzi magát, igaz tudja, hogy erre az érzésre az is rátesz, hogy elhagyták a Korribant, így amellett, hogy mindene fáj, magát még emiatt is gyengébbnek érzi.
- Kösz még egyszer..-mondja aztán mégis, körülbelül, amikor Anson belép. Először ösztönösen maga elé kapja pulóverét, ahogyan szinte bárki más a helyében tenné, a hirtelen mozdulat hatására pedig még a fájdalomtól is felszisszen, de, amikor rájön, hogy mindez felesleges, már óvatosan, ráérősen húzza fel.
- Gondolom nem jobbulást kívánni jöttél, - jegyzi meg, nem kifejezetten ellenséges hangon, inkább csak úgy, mint aki megállapít egy tényt, aztán viszont hamar rájön, hogyha a zsoldoson és a kiborgon múlik akkor elüldögélhet itt addig, amíg vissza nem jönnek, az meg ki tudja mikor lesz.
- Hé, hé, várjatok meg..- mondja félhangosan, és miután feltápászkodik, követi is Ansont és a kiborgot a folyosóra.
- Semmi kedvem egyedül üldögélni ott…mi van, történt valami? – kérdi szinte suttogva, hangjában enyhe izgatottsággal, talán árnyalatnyi félelemmel is.
Nem jó előjel, hogy csak most indultak és őt alig látták el, máris akad valami gond..

Tárgy: Re: Áttörés(?) Vas. Dec. 09, 2012 9:38 am

Alric megfogja Lanari vállát és szépen visszanyomja a helyére.
- Még nincs kész.- mondja.
- Ha olyan nagy veszély lenne a riadó megszólalna és Zeron is szólna.- mondja
- Úgyhogy előbb befejezem.- mondja töredelmesen ellentmondást nem tűrő hangon. De pár perc alatt végezz.
- Pihenj. Nem vagy harcképes állapotba, ha sokat erőlteted magad... rosszabb lesz és lassabban fog gyógyulni. - mondja szigorúan. Majd csak ezután ered Anson nyomába. Kilépve a kabinból egyből ránéz.
- Nos... mi a gond?- kérdi felvont szemöldökkel.

Hozzászólások száma : 40 Join date : 2012. Oct. 16.

- Őő, rendben, bocs, - mondja engedelmesen, szinte már alázatosan, annyira, hogy eddigi viselkedése alapján a zsoldost és a kiborgot talán meg is lepi, Lanari azonban nem gondolkodik el azon, hogy miért van az, hogy még egy sithnek gondolkodás nélkül visszabeszél, addig ugyanilyen gondolkodás nélkül pontosan azt teszi, amit Alric mond neki. Még egy halovány mosoly is ajkaira kúszik, mielőtt hagyja, hogy az arkániai befejezze rajta a félbehagyott munkát, utána pedig megnyugodva dől hátra pihenni. Végül is igazán hosszú és eseménydús napja volt.
Nem akar feltétlenül elaludni, inkább csak pihentetni szeretné a szemeit, mégis viszonylag hamar félálomba kerül, az álom és ébrenlét nagyon halovány határán pedig az jár a fejében, hogyha olyan nagy baj lenne biztosan felébresztenék..

Hozzászólások száma : 38 Join date : 2012. Oct. 15.

- Van egy behatolónk. Jelenleg a raktérben tartózkodik. Feltételezem, a hajó rendelkezik olyan biztonsági rendszerekkel, amiknek a feltörése komoly technikai tudást igényel - elég valószínű tehát, hogy specifikusan erre a hajóra kívánt felszállni, különben könnyebben feltörhető célpontot választott volna. Okom van feltételezni, hogy ez a személy egy orgyilkos, és azt is megkockáztatom, hogy potenciálisan Erőérzékeny. Mivel a célpontja jó eséllyel Zeron, ezért célszerű lenne, ha egy nem-Erőérzékeny személy vizsgálná át a rakteret; így a kockázat minimálisra csökkenthető - sorolja a zsoldos, miközben a raktér felé siet. Odaérve megáll az ajtóban, kezei a pisztolyokon. Fejével a helység felé bök, és suttogva megosztja a pilótával, melyik ládában keresse a jövevényt.

Tárgy: Re: Áttörés(?) Vas. Dec. 09, 2012 10:29 am

Alric megáll az ajtó előtt. Megforgatja a beültetett tengerkék szemét, majd jobbját maga elé emeli. ökölbe rántja a kezeit mire apró irányító terminál ugrik ki a harjából és néhány pillanatig látni a finom mechanikát és pótolt mesterséges izmokat a keze alatt.
- Háh...ne viccelj. - fonja fel a szemöldökét miközben már pötyögi be bal kézzel a parancsokat.
- Erre vannak a droidok. - mondja, majd a panel visszacsúszik és megint teljesen természetesnek tűnik a keze . Pár pillanat múlva kosárlabda nagyságú lebegő robot repül be az ajtón. Anson látja az ajtóból, merre tart a kis lámpás fogókaros jószág.
- Tudod hol van pontosan ?- kérdezi.
- Mellesleg amíg töltötték a hajót és felpakolták az ellátmányt csak technikus doridok vigyáztak a hajóra...szóval bárki lehet. Nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolni.- sóhajt türelmesen.

Hozzászólások száma : 38 Join date : 2012. Oct. 15.

- Az ember azt hinné, hogy egy bizonyára számos ellenfelet magáénak tudó sith inkvizítorral a fedélzeten valamivel nagyobb gondot fordítanak a biztonságra - feleli homlokráncolva Anson, miközben pisztolyát telekinézissel a szóban forgó láda fölé lebegteti. Agya már azon jár, hogyan vehetné át a hajó droidjainak irányítását, ha úgy hozza a sors, hogy ilyesmire lenne szüksége.

Tárgy: Re: Áttörés(?) Vas. Dec. 09, 2012 10:47 am

Alric legyint.
- Bármi jön fel a hajóra. Ha veszélyes lenne, arról Zeron tudna. De mivel ő azt sem tudja szerintem, hogy valami fellógott, nem hiszem, hogy komolyan kéne tartani tőle. - Majd a droid a ládát erőtérbe vonja, egy pásztázó nyalábbal leellenőrzi.
- Nincs robbanóanyag, se lőfegyver nála.- mondja és a robot kinyitja erre a ládát, éles reflektorával a potyázóra világit. A repulzor zörgésre és a fedél nyikorgására felriad az illető. A droid egy fém kötélcsápot pillanatok alatt ráteker az ébredező áldozatra. Kiemeli és vele együtt a pároshoz repül, majd engedelmesen megáll a foglyával a fiúk előtt.
- Ez... a te feltételezett orgyilkosod csak egy kislány...Micsoda ellenfél. Már is félek.- gúnyolódik kissé a kiborg, majd jobban megnézi a lánykát magának, ki féle, mi féle.
- Hogy hívnak és mit keresel a hajónkon?- teszi fel az első kérdést a gúzsba kötött zeltronnak.

Hozzászólások száma : 38 Join date : 2012. Oct. 15.

- Hogy is mertem feltételezni, hogy a biztonsági rendszereink hatékony gátat képeznek a kiskorú zeltronokkal szemben - szúr vissza Anson maró gúnnyal a hangjában, majd kihátrál a lány feromonjainak hatóköréből, és finoman megérinti az elméjét.

Hozzászólások száma : 14 Join date : 2012. Mar. 04.

Lola

*A mélyen alvó lányt sokkosan érinti, hogy durva módon felébresztik. Először a fénysugár, aztán durva fém karok és egy kötél teszi teljessé a méltatlan erőszakot. Amire igazán felébred, már a levegőben lóg két alak előtt. Felismeri az "inas"-t és a kámzsás fickót. Meg se tudja törölni a csipás szemeit. Első ránézésre nem tűnik öngyilkos merénylőnek. Egy rózsaszín bőrű, lila hajú, bájos, de most durcás arcú, két copfba kötött frizurájú tinilány. Kék, kapucnis plüsspulóverben, ruhaharisnyában amiből az egyik piros-kék csíkos,a másik cicamintás, combtőig érő farmer rövidnadrágban, hegymászóbakancsban és egy irritálóan aranyos plüss ewok fejet formázó hátizsákot szorongatva lóg fogvatartói előtt. Másodszorra sem tűnik nemhogy terroristának, vagy orvgyilkosnak, de szimplán veszélyesnek sem. A szája szélére kenődött csokoládényomoktól meg csak még aranyosabbnak látszik (kivéve annak a szemében, akinek a bonbonjait betermelte). Rányitja a csillogó szemeit a két férfira és tudván, hogy bajban van, olyan őzike tekintetet produkál, amire a plasztacél is elolvad.*

- Bocsánatot kérek Nem akartam semmi rosszat. Csak fuvar kellett.

*Reménykedik, hogy olcsón megússza a stiklijét.*

- Lolának hívnak. Túrista vagyok. Rolling Eyes