Áttörés(?)

Hozzászólások száma : 38 Join date : 2012. Oct. 15.

A lány elméje nem árulkodik hátsó szándékokról. Úgy tűnik, tényleg csak egy turista. A biztonságot mindenképp növelni kell ezek szerint.
- Hogy jutottál be ide? - kérdezi végül Anson.

Hozzászólások száma : 14 Join date : 2012. Mar. 04.

Lola

~Ha bántani akarnának, akkor már megtették volna. Túlságosan el vannak foglalva azzal, hogy hogyan tudtam fellógni. Ha tudnák, hogy mennyire egyszerű volt ...~

*Végignéz a jelenlévőkön és elgondolkozik, hogy mit válaszoljon, de nem cifrázza túl.*

- Hááát ... igazából csak idelopóztam és felfutottam a rámpán, aztán mielőtt jött volna egy droid, beslisszoltam a raktárba.

*Megvonja a vállát és elereszt egy kényszeredett mosolyt.*

- Amúgy merre mentek?

*Pislog a két férfira.*

Hozzászólások száma : 38 Join date : 2012. Oct. 15.

- Egy isten háta mögötti dzsungelbolygóra, ahol csecsemőnyi nagyságú szúnyogok röpködnek... asszem - feleli Anson, majd a kiborghoz fordul. - Na mutassuk meg a főnöknek, találja ki ő, mi legyen vele.

Tárgy: Re: Áttörés(?) Hétf. Dec. 10, 2012 9:08 am

Alric csak visszafogottan szemlélte a jövevényt, és bólintott Anson felvetésére.
- Ez jó ötlet, majd ő eldönti, mit kezd vele.- mondja majd az ég felé néz.
- Ajánlom, hogy sürgősen kezdj el fohászkodni, hogy ne dobjon ki az űrbe.- mondja Alric a lánynak majd Ansonra néz.
- Hidd el, ha olyan komoly ellenségünk lenne, hogy attól kell tartanunk, hogy bérgyilkosokat küldenek a hajóra, már halottak lennénk. Lazíts öcsi.- paskolja meg a zsoldos vállát kissé a kiborg, ahogy a droid őt követve Lolával a csápjai között szépen elindul Zeron kabinja felé. Alric már kopogna be a kabin ajtaján, amikor az számára is váratlan módon kinyílik. Érdekes látvány tárul a trió szeme elé. Ősréginek tűnő tekercsek lebegnek lomha lassan a sith szemvonalában. Ő pedig középen ült egy szőnyegen és meditált félig lehunyt szemmel, ám mikor felfigyel, a repkedő iratok összetekerednek és szép rendjében elé sorakoznak. Fél pillanatig átszellemülten néz maga elé, majd a lányra pillant.
- Hát ez meg? Potyautas ? - a kérdésére Alric csak bólint.
- Mondj pár jó okot, hogy ne dobjalak ki a megmajszolt csokoládéval együtt téged a hideg űrbe...Ne merészelj könyörögni, undorodom tőle. Koncentrálj arra, miben lehetsz hasznos nekem...-néz szigorú, rideg, kérleletlen sárga szemekkel a lebéklyózott lánykára.

Hozzászólások száma : 14 Join date : 2012. Mar. 04.

Lola

*Felvonja a szemöldökét a szúnyogokra, de érdekesnek tűnik. Még sosem járt dzsungelben. Igazából nagyon fogalma sincsen, hogy milyen lehet az a dzsungel, csak filmen látott olyat. Ezután békésen várja, hogy a twi'lek főnökhöz vigyék. Jajj de szerti a twi'lekeket. Mindig is jóban volt velük. Imádja a lekkuikat. Ahogy nyílik a kabinajtó, tátott szájjal bámulja a röpködő iratokat. Ez neki mágiának beillő mutatvány, annyira elvarázsolja, hogy szinte fel sem fogja a neki szegezett kérdést. Látszik is rajta, hogy nem érzi túlságosan a helyzet komolyságát. Végtére kinek is jutna eszébe kirakni őt az űrbe? Hát nem tett ő semmi rosszat. Rimánkodni ezáltal biztosan nem fog, de cserében alaposan elgondolkozik, hogy mihez is ért valójában. A tolvajlást nem tekintette foglalkozásnak, inkább csak szükség, néha meg élvezet. Na jó elég gyakran. Más nem maradt, mint a szokásos ütőkártya. Komoly arcot vágva, teátrálisan kimondja végül:*

- Voltam már krupié is. tökre nem hantázok ám.

*Ő erre nagyon büszke, hiszen amíg nem kapták rajta, hogy elcsen pár zsetont, (hozzá kell tenni, hogy addig nem volt baj, amíg nem hoztak forgalomba csillogó ezüst színű zsetonokat. A csillogó dolgokért odavan) addig meg is dícsérték a kézügyességéért.*

- Ja meg informatikus is vagyok, ha arra szükség van. És mocskosul jó toydari tojásrántottát tudok csinálni.

Tárgy: Re: Áttörés(?) Vas. Dec. 16, 2012 2:34 am

Zeron eleinte nagyon lehetetlen képet vág a fiatal zeltron felelőtlen beszólására. Aztán hirtelen gonosz, ravasz tekintettel kuncogásba kezd. A jelenlévőknek feláll a szőr a hátán tőle. Majd lassan átcsap nevetésbe. Lola épp kezd lehiggadni, hogy talán nem eszik meg egészbe ezek a csúnya férfiak, amikor a nevetés egyetlen pillanat alatt baljóslatúan félbeszakad.
- Hát ez kevés. Bármilyen aranyos kis pofid van. Alric... hozd a koporsót!- mondja hirtelen hideg elszántsággal. A sápatag arkániai pilóta arcából mintha egycsapásból kiszívták volna az összes színt. Jóságos, kedves arckifejezése kifejezéstelenné és rideggé vált, ahogy válaszolt:
- Igen. Már is hozatom. - Pár percre tűnik csak el. Egy embernagyságú áttetsző felületű koporsókapszulát hozat az egyik droidjával. Pontosan Lola előtt egy szisszenéssel ki is nyitja.
- Be vele!- mondja Zeron, mire a lányt a droid csápjai durván betaszítják a szűkös kabinba és az ajtó rácsapódik. A könyökét is épphogy kicsit tudja mozgatni ám a lábát már alig. Megfordulni képtelen, csak a fejét tudja jobbra, balra forgatni. Aztán a kabinban megszólal egy régi kommunikációs hangszóró.
- Nos akkor majd odakinn elgondolkozhatsz...az életfenntartó egység elég levegőt és meleget szolgáltat, hogy ne halálra fagyj hanem éhen halj a sötét hidegben, teljesen magányosan.- mondja és Lola már érzi is, hogy a drón felemeli és a raktár felé cipeli a koporsóját, amiben élve eltemették.

A koporsón kívül Zeron kinyomja a kommunikátort. A többit már a lány nem láthatja és hallhatja. A sith egy erős acélsodronykötelet akaszt a koporsó háti részére.
- Szeretem ezt... pár perc alatt bárki megtörik. - simogatja meg az üvegfelületet.
- De ugye... nem hagyjuk kinn megfagyni... mert még nem sikerült megjavítanom teljesen a rendszert.- Vallja be Alric
- Neeem, dehogy. Nézd már meg milyen szép. Még ha csak eladom, akkor is jól jövök ki, de mivel volt mersze fellógni egy fregattra, szerintem jobb hasznát veszem kémként...bevethetné női meggyőző erejét az érveim mellett. - dörzsöli össze a kezét.
- Szörnyű vagy.- mormogja Alric
- Tudom!- vigyorog a sith mintha hízelegtek volna neki.

Hozzászólások száma : 40 Join date : 2012. Oct. 16.

Lassan enyhülő fájdalmai ellenére is képtelen nyugodtan megülni a fenekén. Nem tesz hirtelen mozdulatokat, ahhoz, hogy hallgatózzon, feltápászkodjon, majd elcsípje, társai és a lány párbeszédéből a lényeget túlságosan nem kell erőlködnie. Járni ugyan kicsit már nehezebb, még sem akarja elhagyni magát. Bár nyilvánvaló, még sem akarja, hogy a sith lássa rajta, hogy rendesen elintézte őt.
Az utolsó mondatokra ér oda. Hitetlenkedő, megrökönyödött arcot vág, és elönti a szégyen is a gondolatra, hogy mindaz, amit valaha a Jedi Templomban tanult egyszerre üvölt fel most benne, és mondja neki, hogy, amit lát, és, amit társai tenni fognak éppen az elfogadhatatlan, neki pedig kötelessége segíteni a lányon, bárki is legyen..
- Eladni? – szalad fel vékony szemöldöke, miközben arcára visszaköltözik annak a harcos dacnak az árnyéka, ami még benne lobogott közvetlenül azelőtt, hogy a sith nekikente őt a korlátnak..
- Szó sem lehet róla, - csúszik ki a száján, aztán ráébred, hogy mit mond, ahogyan arra is, hogy ő is lehetne annak a lánynak a helyében most, akinek korábban hallotta a hangját. Egy hosszú pillanatig leplezetlen, erős félelemérzet önti el, de aztán összeszedi magát és úrra lesz felette. Tudja jól, hogy saját maga érdekében, mostantól ideje lesz okosabban játszani, mint eddig, kevésbé nyílt lapokkal.
- Bocsáss meg mester – már, ha megengeded, hogy így szólítsalak - nem akartam tiszteletlen lenni, - hajt inkább fejet, halk sóhajtás után.
- De ő akkor is, csak egy potyautas…egy-két fénykard megvillantása előtte legalább annyira ráijesztene, mint..- akad el, de azzal, hogy tekintete a koporsóra téved egyértelművé teszi, hogy mire gondol. Tétován, szinte esdekelve pillant támogatásért Alric irányába, bár igazából pontosan tudja, hogy ilyet most nem fog kapni az arkániaitól.
- Sokkal gyorsabb is lenne úgy, és kevésbé körülményes, mint ez az egész.
- Inkább megpuhítom én. Ilyen állapotban is menne..- bizonygatja. Láthatóan hirtelen nagyon lelkesen szeretne a sith hasznára és szolgálatára lenni, bár a lényegre, hogy ez esetben szüksége lenne a kardjára is egyelőre még nem tér rá.

Hozzászólások száma : 14 Join date : 2012. Mar. 04.

Lola

*Már kezdene megnyugodni, amikor a férfi reakciója gyökeresen megfordul. A baljóslatú nevetés nem sok jót ígér, pláne, hogy koporsóról kezdenek el beszélni, amit a szolgáló ide is hoz. A lány már kifejezetten ideges, amikor a twi'lek kiadja a parancsot, hogy rakják a koporsóba. Ennek már fele sem tréfa. Lola szíve hevesen kalapál, aztán bependerül a tákolmányba, aminek a teteje szisszenve bezárul felette. A szemei ide-oda cikáznak, aztán ismét megszólal a gonoszkodó twi'lek. Egyedül éhenhalni? Ez elfogadhatatlan. Hiszen ő nem tett semmi rosszat. Miért bántják ezek az emberek? Még ki is fizetné amit megevett, de ez már felesleges gondolat. A koporsó meglódul, Lolánál pedig elszakad a cérna. Könnycseppek gyűlnek a szemei sarkában és szinte fújtat az idegességtől. Márpedig ővele nem lehet így elbánni. Nem hagyja, hogy csak úgy éhhalálra ítéljék. Düh gyűlik a szívébe. A túlélés legerősebb szikrái gyulladnak fel a szemeiben, Aztán az ösztöneitől vezérelve elkezd dörömbölni a koporsón. Egyre erősebben és erősebben. Minél tovább üti a pici öklével a burkolatot, annál több erőt ad neki az adrenalin. Aztán átbillen valami a lelkében. Az erő megrezdül körülötte. A teljes kétségbeesés határán az elméje öntudatlanul kinyúl az erőbe és megragadva azt még több és több erőt ad az ütéseibe. A picike lány törékeny kis ökle alatt csak úgy recseg ropog a koporsó fedele, de ez sem elég. A lány sem kontorllálni nem tudja az erő áramlását, sem olyan állapotban nincsen lelkileg, hogy túl sokáig tudjon koncentrálni, a koporsó pedig masszív szerkezet. Az ütlegeléstől véres öklöcskék egyszercsak lehanyatlanak, a lány pedig elkészülve mindenrosszra magába roskad. A könnycseppek elborítják a csinos kis pofit és csak zokog amíg a kimerültségtől el nem alél.*

Tárgy: Re: Áttörés(?) Csüt. Dec. 27, 2012 9:27 am

Lola kétségbeeséstől félőrültén püfföli a koporsó masszív üvegét, Lanari, pedig kifakad és hízeleg. Ám a zajokra ügyet sem vetve a koporsót bizony betöltik a szemét ürítő csövébe. A könnytől áztatott zeltron lány körül sötétség gyülekezik ahogy a koporsót a csőbe illesztik. Most aztán még szűkösebb.
- Ez az én hajóm Lanari, itt én parancsolok.- mondja higgadtan a sith felhúzva az orrát kissé.
- Különben sem hagynám rád, egy ártatlan lény megtörését. Ez ugyanis kedvenc szórakozásaim egyike. Maradj inkább csöndbe és élvezd...- kuncog halkan. Közben bekapcsolja a koporsó hangfelvevőjét a kézi dobozából némi zizegés közepette vékonyka kétségbeesett hüppögés hallatszik. A férfi arcán látszik, hogy ezeket a pici kis hangocskákat magába issza, akár egy szivacs. Alric már kihozta a hajót a hipertérből, egy intéssel nyugtázza, hogy a feladatát végrehajtotta. Zeron nagyot lélegzik, mintha a levegőből akarná kivonni minden fájdalom összes rezdülését. Majd pár hosszú pillanat után, mikor kiélvezte, némi kellemes borzongással a kezeiben határozottan rátenyerel a kidobó gombra. A feltekercselt lánc pedig éktelen csörömpöléssel tűnik el a csőben a kapszulával együtt ,amit könyörtelen erővel kirántott az űr, majd a szelvények visszazáródnak. A lánc másik vége egy erős rúdra kapcsolta, a szemek hirtelen megfeszülnek. Ennek a csilingelésnek a hatására megint kuncogni kezd. Huncut, ravasz tekintettel a kezében pihenő adóvevőre pillant. Megköszörüli a torkát és komoly képet erőltet ábrázatára.
- Hát attól tartok ez nem az első osztály tündérkém. De tudod így jár aki engedély nélkül lopakodik fel mások hajójára. Remélem gondolkozol kis csillagom, és kitaláltad már miben lehetsz a hasznomra... ha mondasz pár nyomosabb érvet, kihalászunk téged- mondja mézes mázos, hamisan bűnbánó gúnnyal.

Hozzászólások száma : 40 Join date : 2012. Oct. 16.

Mélyről jövő sóhajtás szakad fel belőle Zeron szavai után.
Rendben. Volt egyszer valaha egy Gree’ven nevű féreg, akit a bandájával együtt szeletelt fel, mert megérdemelték, közben pedig rájött, hogy a hatalom jó. Akkor és ott egy új világ nyílt meg előtte, és bármennyire is képzavarosan hangzik; a sötétség világította meg számára azt az utat, amin járnia kell. Az Erő sötét oldala szabadította fel egyéniségét a jedi dogmák súlyos béklyói alól, és adott neki lehetőséget arra, amire a Rend soha: élni, emberként élni..
Tele hibákkal, következetlenségekkel, mégis vágyakkal, igazi vágyakkal, mindez pedig nagy adag individualizmussal megspékelve. A sötét oldal volt, ami megszeretette vele azt a lányt, akivé tudat alatt már jediként is mindig válni szeretett volna.
DE…attól, mert (egyelőre még) a maga szerény módján használja a sötét oldal hatalmas, kimeríthetetlen erejét és nem fél végre önző és öntörvényű lenni, az együttérzés [szerencsé(jé)re] nem veszett ki nyugtalan lelkéből, és most, ebben a szent pillanatban el is határozza azt, hogy ezért még csak szégyellni sem fogja magát..

- Természetesen. Te vagy a kapitány. Azt teszel, amit akarsz, - hajt fejet Zeron előtt mintegy elismerve a sith igazát, mivel pedig nem mondta, hogy nem szólíthatja mesternek úgy dönt, hogy továbbra is kihasználja ezt az egyetlen egyszerű szót arra, hogy későbbi szavai élét tompítsa vele.
- De mester, ez így akkor is durva. Valami féreggel szemben nem az. De ő csak egy lány, aki szinte még gyerek..- mondja, bár utóbbira csak a korábban hallott hangokból következtet.
- De rendben, értem. Nem lábatlankodom itt, - mondja, látszólag visszavonulót fújva, de igazából csak azért indul el valamerre, hogy kikerüljön a lány szenvedésén élvezkedők látóteréből és ne látszódjon arcán az elmélyült koncentráció.
Amint egyedül van máris összpontosít. Belemerül az Erőbe, majd kinyúl segítségével a számára eddig még ismeretlen lány felé.
~ Nyugodj meg. ~ üzeni neki még gondolatban is gyengéd, lány hangon.
~ Csak ijesztgetnek, de nem fognak bántani. Ne ess pánikba! Szedd össze magad, és rendben lesz minden..~ küldi gondolatait a lánynak, hátát az űrhajó kellemesen hideg falának vetve.

Tárgy: Re: Áttörés(?) Vas. Dec. 30, 2012 10:46 pm

Lola az űrben lebeg. Abban a kicsi rideg koporsóban. A meleg valahogy elszökik. De odakinn a sötétségben apró fények ezrei ragyognak. Távoli ikercsillagok lejtik keringőjüket egymás körül. Ragyogás és sötét egymás mellet jól megfér, kósza színpászmák kenődtek a fekete vászonra. A hatalmas űr egy karnyújtásnyira van. Amilyen hideg, tágas és borzasztó, olyan szép. A távolból egy kedves hang, egy ismeretlen női hang felcsendül. Talán a Galaxis maga szól hozzád? Most olyannak tűnik. Még itt sem vagy egyedül.
~ Nyugodj meg. ~ szól, megtörvén a koporsó halk pittyegését.
~ Csak ijesztgetnek, de nem fognak bántani. Ne ess pánikba! Szedd össze magad, és rendben lesz minden...~ A hang eztán elcsendesül, mintha elfújná a szél. A gonosz twi'lek hangját követően kész megnyugvás. Itt az élet és halál, a semmi és a valami határán lebegve, minden más értelmet nyer. Majd a mély gúnyos hang megint megszólal, galádul szétrombolván azt a cseppnyi reményt amit a kedves hang öntött beléd.
- Várok...szóval? Meghalsz inkább, vagy kitaláltál már valamit?- kérdezi, de a háttérben egy bizonytalan lágyabb hang.
- De uram...nem stabil, bármikor elromolhat...hozzuk vissza.- kérleli
- Hallgass!!- förmed rá vörös bőrű a másikra.
- Én döntöm el, ki mikor hal meg. - majd a hangok kikapcsolódnak.
- Várok...még.- szól hozzád gonoszan, majd csend telepszik a koporsóra.

Hozzászólások száma : 14 Join date : 2012. Mar. 04.

*Ez az egész olyan valószínűtlennek tűnik. Mint egy rossz álom. Ez talán meg sem történik. Hiszen ki bántana egy aranyos rózsaszín kis lánykát? Jól gerincre vágni az még oké. A pici zeltron is tisztában van az adottságaival. De kárt tenni benne ... Nem tudja elképzelni, hogy egy kis csíny, mint fellógni egy hajóra, megenni pár csokit az miért akkora probléma. A hangok a fejében is ugyanolyan valótlannak tűnnek, bár kicsit megnyugtatják. A másik hang a hangszóróból viszont már nem olyan barátságos és visszarántja a valóságba. Igazából a lányka nem érti, hogy a gonosz twi'lek mit is akar tőle. Ő teljesen őszinte volt, amikor válaszolt. Ismét elkezdenek remegni az ajkai sírás előtt és kifakad dünnyögő hangon.*

- Nem tudom, hogy mit akarsz tőlem hallani. Nem tettem semmi rosszat, amiért bántanod kellene.

*A hangjából sugárzik, hogy nem hadovál és teljesen kikészült. Ezután a mikrofonból csak cincogó sírdogálás hangzik monoton.*

Tárgy: Re: Áttörés(?) Szomb. Jan. 12, 2013 9:46 am

Zeron az ég felé néz, miközben hallja az elhajló csuklásokat a lányka hangjában. Megforgatja a szemeit és lassan végig húzza tenyerét az arcán.
- Jó... húzzuk be. - mondja a tenyere alól dünnyögve. A kommunikátort Alricknak dobta.
- Elegem van. Ma semmi se akar rendesen működni. Lanari lázad, ez a lány meg... - lemondóan legyint. Az arcáról leginkább az tűnik ki, mintha elrontották volna a kis játékát.
- Ha kellek megtaláltok, Anson, a lányt rád bízom, találj neki valami munkát, vagy büntetést, vagy nem tudom. -kezével hevesen intett, immár talán még irritálja is a helyzet. Majd elmasírozott a szobája felé. Alrick nem is szólt semmit, már mielőtt Zeron hozzászólt volna, elkezdte bevontatni a potyautast. Pár életfogytig tűnően hosszú perc után, a lány koporsója újra a csőben, majd onnan is kikerült. Az első amit meglát, hogy a fehér hajú fickó beüti a kódot, ami a nyitókapcsolat aktiválja. Egy halk szisszenéssel kitárul a kalitka. Meleg, kellemes levegő áramlik be. Alrick kibernetikus szeme vörös pásztázó szkennere végigfut a lányon.
- Az ijedségen kívül nincs baja. - jelenti ki monoton vizsgálódó hangvétellel.
- Innentől a te felelősséged.- mondta Ansonnak, majd Lanarira nézett.
- Te pedig ne keverj bajt, irány az ágy! Pihenned kell, vagy lassabban fog gyógyulni. - bök a levegőben, a fénykardfosztott sötét jedi felé a kiborg. Majd még egyszer ellenőrzésként a riadt tüneményre tekintett, bólintott felé és egy droiddal a kíséretében, a koporsót maga mellett vontatva távozott. Lola a gonosz hajó gazdáját már semerre nem látja. Csak a másik fickó és egy új jövevény, egy fiatal lány áll a közelében. A hajó folyosója félhomályos, tompa meleg színek dominálnak. Lolának most már van ideje kifújnia magát és kicsit megnyugodni.

Hozzászólások száma : 38 Join date : 2012. Oct. 15.

Anson az eddigi jelenetet szenvtelen arccal, de belül leheletnyi undorral figyelte. Bár munkaadóinak többsége a gyerekbántalmazásnál rondább dolgokat is művelt, ez nem tette a sith cselekedetét kevésbé etikátlanná. Ám mikor Zeron rábízza a lányt, félretolja tudatából ezt, és helyette egy mesterétől tanult gyakorlattal lecsendesíti elméjét. Pár pillanat alatt addigi hűvös nyugalma valódi békének adja át a helyét, melyet az igencsak felzaklatott Lola felé sugároz.
- Gyere - tereli finoman a lányt a konyha felé, miközben elméjébe nyúlva már dolgozik a történtekhez kapcsolódó érzések fakításán. A sith filozófiának vannak figyelemre méltó meglátásai, de a gyermekkori trauma jellemépítő hatásáról alkotott gondolataik nem tartoznak ezek közé, fut végig elméjén. - Iszunk egy forró csokit, mesélsz egy keveset magadról... közben kitalálom, melyik kabint kapod, amíg velünk utazol. A következő bolygón nem szívesen tennélek ki, szóval nem tudom hogy ez meddig fog tartani...
A konyhába érve apró fejmozdulattal lerázza csuklyáját, és rövid turkálást követően előhalássza a megígért forró csoki elkészítéséhez szükséges edényt és alapanyagokat, valamint két bögrét. A lánynak eközben bőven van alkalma megfigyelni. Meglehetősen átlagos fickónak tűnik, hiába a köpeny alól ki-kivillanó viharvert páncél és az övéről lógó lézerpisztolyok. Viszonylag frissnek látszó borostája osztja kócos tincseinek vörösesbarnáját. Mozdulatai takarékosak, de hiányzik belőlük a túlképzett harcosok többségének magamutogató ragadozószerűsége. Fekete szemei időről időre a lány felé sandítanak - az aggodalom jele, vagy a bizalomhiányé, jó kérdés.

Hozzászólások száma : 40 Join date : 2012. Oct. 16.

Még mindig nincsen igazán jól, így tudja, hogy tényleg okosabb lenne, ha hallgatna a kiborgra és birtokba venné végre szobáját, pontosabban benne az ágyát, és aludna egy nagyot. Még sem bír nyugton maradni.
Bárhogy is nézi…akárki is a lány, aki hajójukra vetődött, ajándék számára az Erőtől. Mert ezidáig úgy néz ki, hogy egyedül van, teljesen egyedül. A sith, aki pártfogásába vette és kémkedni küldte fiához erre a hajóra most messze tőle, fia pedig elvette tőle a fegyvert, ami az élete, és ami nélkül nem is „sötét jedi” csak egy lány, aki villámokat szór és tárgyakat rakosgat ide-oda az Erő segítségével. A zsoldos érthető módon nem kedveli, és hát párbajuk óta, amit a férfi a maga módján értelmezett, ő sem őt. Az arkániai pedig hiába volt kedves vele, és hiába először ijedt meg attól, amit tesznek (természetesen a lányra és a koporsóra gondol) az elején mégis, mintha határozottan élvezte volna. Nem csak azért szeretne hát közel kerülni a lányhoz, mert megsajnálta, amiért szerencsétlenségére pont ezen az űrhajón lett potyautas, hanem elemi érdeke is, hogy legyen itt valaki, aki nem felesleges koloncnak, vagy éppen felhasználható, és esetleg még fel is áldozható sakkfigurának tekinti őt..
Elindul hát megkeresni, és szerencséjére a konyha nincs is túlságosan messze.

Barátságos mosolyt villant a lányra, amikor először belép és ennek egy kis árnyéka még akkor is ott marad az arcán, amikor az éppen valami ital elkészítésével foglalkozó zsoldosra néz.
- Üdv a fedélzeten, én Lanari vagyok, - mondja a lánynak.
- Nyugodj meg, most már rendben van minden, - utal vissza nem is olyan korábbi üzenetére, hogyha a lánynak a hangjából nem esne le, hogy ő volt az, aki korábban a fejében szólt hozzá és próbálta megnyugtatni, akkor most már biztosan tudja, hogy az az ember állt előtte, aki a maga szűk lehetőségei között ugyan, de mégiscsak segíteni akart neki.
- Kérhetek én is valamit Anson? – fordul aztán a zsoldos felé.
- Nekem sem volt könnyű napom, utoljára pedig még a mester papájától kaptam enni. Éhes vagyok..- mondja. Mondanivalójának első felét hűen demonstrálja, hogy láthatóan nemrég hagyta csak el az orvosi szobát, és, hogy éhes talán az elég hihető indok ahhoz, hogy pont most mintegy „véletlenül” éppen itt táborozzon le..

Hozzászólások száma : 14 Join date : 2012. Mar. 04.

Lola

*A veszély lassan elmúlik. A koporsó visszakúszik a hajó belsejébe, aztán a fedél ki is nyílik. Az ifjú zeltron lassan kinyitja könnytől piros szemeit és körülnéz. A twi'lek már nincsen ott, de nem is baj. A lány most nem is akar vele találkozni. Nagyon gonosz volt és reális oka sem volt erre a szörnyű játékra. Megtörli az arcát, aztán felül a koporsóban. A másik férfi szól hozzá. Ő nem volt vele gonosz, sőt, szimpatikusnak is néz ki. Azután elhangzik a varázsszó. FORRÓCSOKI Ezzel pár másodperc alatt helyreáll a lelki béke. Nem is kell többször mondani, felkel a koporsóból, mint egy szteroidos drakula és még kicsit kábán, de indul is a zsoldos után, mint egy hűséges kiskutya. A forrócsoki kifejezetten alkalmas Lolánál kárpótlás gyanánt és innentől már ismét a jövőbe tekintve tervezgeti sorsának alakulását. A konyhába érve lecsüccsen és a tenyereire támasztva a buksiját figyeli a férfit. Amikor oda-odasandít rá a zsoldos, nagy őzike szemekkel viszonozza a kérdő tekintetet. Ekkor toppan be a másik utas, a fiatal csaj. Vele kapcsolatban sincsenek rossz érzései a zeltronnak. Biccent a lánynak, aztán elkezdi figyelni most őt. Nincsen benne túl sok gátlás, ha elbambul, szenvtelenül tudja bámulni az embereket. Kicsit fáradt is, a kis lelke még viseli a sokk nyomait és az új környezet is fura még. Nem mintha nem tudná megszokni, sőt, ő már idetartozónak érzi magát, hiszen még ilyen kemény próbákon is át kellett mennie, mint űrben himbálózás egy koporsóban. Elkönyveli magában ezt amolyan tesztféleségnek és hát mi lehet a konklúzió? Természetesen jól vizsgázott. Különben hogy kapna forró csokit? Ezzel le is rendezi a problémát és fontosabb dolgok iránt kezd el érdeklődni. Mi lehet fontosabb a forró csokinál? A láy után így ismét a férfit kezdi szugerálni, pontosabban azt a mennyei csodát, amit éppen kotyvaszt. Most nem túl beszédes. Az egy következő stáció nála az ismerkedés útikalaúzában.*

Hozzászólások száma : 38 Join date : 2012. Oct. 15.

- Alric allergiás rá, ha piszkálják az edényeit - figyelmezteti Anson a sötét jedit, miközben tejmelegítés mellett narancsaroma után kutat.
- A jó hír viszont, hogy tele vagyunk hideg élelemmel. Válogass kedvedre - int a hűtő felé. - Mikor utoljára néztem, mintha láttam volna fűszeres karibuszemet meg pácolt kalmárembriót is... biztos találsz valami kedvedre valót.
- Forró csokit? - kérdezi, egy harmadik bögrét elővéve.

Hozzászólások száma : 40 Join date : 2012. Oct. 16.

A lány semmit nem reagál arra, amit mondott, de Lanari mindezt annak tudja be, hogy Anson előtt nem akar tenni semmit, ami arra utalna, hogy hálás neki, ezt pedig végül is meg tudja érteni. Talán jobb is, ha köztük marad, hogy ő egyszer a maga módján már megpróbált segíteni rajta, jobb is, ha társai nem tartják még annál is kiszámíthatatlanabbnak, mint amennyire eddig.
Az ital, amit Anson éppen készít a lánynak persze elég bizalomgerjesztő illatokat áraszt magából, de a világért sem árulná el még egy apró szemvillanással sem, hogy ő is megkívánta. Talán még a Coruscanton ivott ilyesmit utoljára, mert a sithek természetesen nem azzal kezdték, hogy forró csokival kínálták őt, amikor a Korribanra megérkezett, a bolygón töltött év pedig leginkább nem az evés és ivás gyönyöreiről szólt.
- Oké, máskor is ettem már kézzel..- vonja meg inkább a vállát, majd kinyitja a hűtőt.
- Hát, végülis mind humanoidok vagyunk, - mondja aztán, miután a zsoldos megpróbálja elvenni az étvágyát.
- Ha a ti gyomrotok képes megemészteni, biztos az enyém is, - teszi hozzá, inkább azonban nem kockáztat, és nem vesz ki belőle olyan ételt, ami szemre, mellbimbóra, herére, vagy bármi hasonlóra emlékeztetné. Sajtot vesz magához, mert annak a legnagyobb baja az lehet, hogy túl van érve, meg valamit, amit első és második ránézésre is almaszerű gyümölcsre emlékezteti.
- Nem tudom ki itt a szakács, de üzenem neki, hogy reggelire gyümölcskelyhet szeretnék tejszínhabbal és fahéjas szósszal..- jegyzi meg aztán halálosan komolya arccal, mintha kívánsága teljesen reális lenne.

Hozzászólások száma : 38 Join date : 2012. Oct. 15.

- Az evőeszközök nem számítanak edénynek - feleli a kézzel evés ötletére a zsoldos kis mosollyal, majd az újonnan kivett bögre felé biccent. - Ha meggondolod magad, bögre, tej, csoki kéznél van, készíts nyugodtan.
Magának sűrű, kevés naranccsal megbolondított étcsokit, Lolának valamivel krémesebb, tejszínhabbal és cukorral bőségesen dúsított tejcsokit készít eközben, majd mesterművének felszolgálása után lezuttyan egy székbe, és kifürkészhetetlen arccal saját bögréjébe temetkezik.

Hozzászólások száma : 40 Join date : 2012. Oct. 16.

Egész idilli, csalóka kép veszi körbe, de ha valamiért, hát már ezért az illúzióért megérte kijönnie a konyhába. A lány, akit nem is olyan régen még csak egy koporsó választott el az abszolút nulla foktól és a vele együtt járó haláltól, most nyugodtnak látszik, kicsit még talán bóbiskol is, miközben a zsoldos a forró csokit készíti neki.
Anson megereszt felé egy mosolyt, még, ha nem is barátságosat, sőt, ha nagyon akarná, szavait akár még támadásnak is vehetné, de most nem akarja, miért is akarná? Hosszú volt ez a nap, tényleg. Amikor pedig a férfi közli vele, hogy nyugodtan ő is készíthet magának egy bögrével, egy röpke pillanat alatt feladja büszkeségét. Tehetne úgy továbbra is, mint akinek nem fut össze szájában a nyál még a forró csoki gondolatára is, de nem tesz.
Sajtot és gyümölcsöt feledve lát neki, hogy elkészítse saját adagját.
- Na és…tudsz valamit? – próbál valami beszélgetésfélét kezdeményezni Ansonnal közben.
- Dzsungel, meg óriás rovarok, oké, de, hogy hívják a bolygót, ahová megyünk? Meg mi dolgunk ott? Egyáltalán mikor érünk oda?
- Remélem van időnk addig aludni egy nagyot..

Hozzászólások száma : 38 Join date : 2012. Oct. 15.

- Nem sokat - feleli a lány kérdésére Anson rövid hatásszünet után. - Körülbelül 1-2 hét mire odaérünk. Egyelőre nem tudom, mire számítsunk, bár vannak ötleteim. Mellesleg a fölső kis szekrényben találsz különböző fűszereket és aromákat, a hűtő negyedik polcán meg tejszínhabot, ha bármelyiknek szükségét érzed.

Hozzászólások száma : 40 Join date : 2012. Oct. 16.

- Két…hét? – hallja vissza saját meglepett és kissé ijedt hangját a zsoldos első szavai után. El sem hiszi, hogy ennyire nincs szerencséje. Közel egy évet tölt el az egész galaktika talán legkevésbé barátságos világán, erre most egy, vagy ahogyan szerencséjét ismeri inkább két hétig egy hajóba lesz bezárva..
- Csodás. Szép hosszú utazás lesz, - húzza a száját cseppet sem lelkesen, de azért a fahéjnak és a tejszínhabnak, amit Anson útmutatása nyomán megtalál láthatóan örül.
- Ezt mindenesetre köszi, - mondja, miközben utóbbi palackját használatba veszi. Aztán megízleli, amit kotyvasztott, ennek köszönhetően pedig apró mosoly kúszik ajkaira, ami egész jól áll neki, köszönhetően annak, hogy tovább lágyítja amúgy is szép arcvonásait.

Hozzászólások száma : 14 Join date : 2012. Mar. 04.

Lola

*Csendben ül és vár a forrócsokijára. A lányt követi szemmel, amikor az ételek után kutat. Ő nem finnyás. A párja játékosan le szokta konyhamalacozni régen. Most is jól felméri a hűtő tartalmát. Fontos dolog, hiszen már tudja, hogy este sutyiban hova nyúljon. Aztán elkészül a remekmű. Anson teljesen eltalálta a kis szarházi ízlését. Oda van a habos-babos túlontúl édes krémes finomságokért. Megkaparintva a poharat nagyot is kortyol bele és mohóságában meg is égeti a nyelvét. Ettől könny csordul ki a szeméből és grimaszol is hozzá, de hamar túljut a dolgon és hevesen fujkodva a nedűt ismét ostrom alá veszi a forró csokit. A többiekhez képest pillanatok alatt bepuszilja az egészet, aztán csokihabos szájjal Ansonra néz csillogó szemekkel.*

- Kérek szépen még ...

Hozzászólások száma : 38 Join date : 2012. Oct. 15.

- Kívánságod parancs - feleli kis fejbiccentéssel Anson, és egy újabb bögre csokit készít Lolának.

Hozzászólások száma : 40 Join date : 2012. Oct. 16.

Nem lát sem a lány, sem pedig a férfi elméjébe, bár, ha nagyon erőlködne minden bizonnyal sikerülne neki mind a kettő. Ehelyett azonban csak csendesen kortyolgatja forró csokiját, élvezve az ízét, és szinte csak tudata perifériáján gondolkodik eközben azon, hogy Anson vajon haragszik-e rá annyira, mint ő rá, és vajon mennyire veszi jó néven, ha pont őt faggatja?
Végül azonban arra jut, hogy miért ne? Ha együtt fognak élni mind ezen a szép és nagy hajón muszáj lesz egymással kommunikálniuk, mintha egyikükben sem lenne semmi tüske.

- Ez a Zeron..- kezdi kicsit bizonytalanul, a zsoldoshoz fordulva.
- Mit tudsz róla, miféle twi’lek? Mármint azt leszámítva, hogy sith..
- Úgy értem, van-e barátnője – kérdi, bár egyértelműen nemleges válaszra számít – mi a kedvenc elfoglaltsága az élőlények kínzásán kívül, meg ilyenek..